– Szép vagy! –
suttogom, de te
legyintesz csak.
– Ilyet nem mond nő
a férfinak!
Aztán megcsókolom a kezed.
– Bolond vagy! – kiáltod,
de én nem bánom,
hisz te is az vagy,
minden nap százszor!
Csak egyetlen dolog
tesz bolonddá…
Leheld a csókot,
simítsd a kezet,
úgy ölelj, mintha
elillanhatnék,
tünékeny kép
vagyok csupán,
kit marasztalni
mégiscsak lehet.
Tünékeny kép vagy,
és szép sziluett!
Marasztallak én is,
míg el nem illanunk tovább…
Megcsókolom a kezed.
Hiába mondod, hogy
ezt nem lehet.
Mert ilyen szeretni téged:
ilyen bolonddá tevő.
S könnyű, mint a Földön
a nyáresti levegő.
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm - amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik - megsokszorozódik.
