Nyáresti levegő

– Szép vagy! –

suttogom, de te

legyintesz csak.

– Ilyet nem mond nő

a férfinak!

Aztán megcsókolom a kezed.

– Bolond vagy! – kiáltod,

de én nem bánom,

hisz te is az vagy,

minden nap százszor!

Csak egyetlen dolog

tesz bolonddá…

Leheld a csókot,

simítsd a kezet,

úgy ölelj, mintha

elillanhatnék,

tünékeny kép

vagyok csupán,

kit marasztalni

mégiscsak lehet.

Tünékeny kép vagy,

és szép sziluett!

Marasztallak én is,

míg el nem illanunk tovább…

 

Megcsókolom a kezed.

Hiába mondod, hogy

ezt nem lehet.

Mert ilyen szeretni téged:

 

ilyen bolonddá tevő.

 

S könnyű, mint a Földön

a nyáresti levegő.

Pelesz Alexandra
Author: Pelesz Alexandra

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik – megsokszorozódik.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ellovagolni

Ellovagolni a naplementében, még hátra sem nézni, mint szerencsétlen, és nem vinni múltat, ott hagyni helyben, hogy visszajönni már soha ne kelljen.   Hadakozásban a

Teljes bejegyzés »

Királyság

Ha király vagy, királyságod van, várkastélyodban nyüzsög a sok alattvaló, kirendelheted a hintód magadnak, mert Te vagy az uralkodó.   Emberek életéről dönthetsz, Te döntöd

Teljes bejegyzés »

Boldogok a tiszta szívűek…

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Isten Bár a szem gyakran vibrál, pillantása dermedten csapong A kiterebélyesedett emberi vágy értetlemül tülekedik egyre jobban A

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

A gödör

Hűvös tavaszi reggel volt. Szél fütyült a felhőkarcolók között, és befújta a szemetet az aprócska parkba, amely a hatalmas épületek sűrűjében bújt meg. A parkőr

Teljes bejegyzés »

Az utolsó szó

A férfi az asztal fölé hajolt, kezében reszketett a toll. A tinta sercegett a papíron, ahogy a betűk lassan egymásba fonódtak. A gyertya imbolygó fénye

Teljes bejegyzés »

Vihar és Csend

Bennem él egy tépett világ, Hol zivatar dúl, s hallgatás remeg, Illúziók hajnalán vér szitál, S az éj minden titkot eltemet. Csillagok között izzik az

Teljes bejegyzés »