Az üresség.
A hiány.
Súlyosan süllyed alá
a torkodon át,
várja sajgó
gyomorszáj,
lejjebb a savban
is túlél
és görccsel robban
a belekbe,
sugárzó kínt küld
a lábadig le,
hogy lépni se bírj!
Üldöz, nincs kiút,
nincs kitérő
hisz’ elfér ő
az agyad minden
szegletében!
Kietlen vagy, mint
küret után az anyaméh,
mint a koszorúér,
melyben vér helyett
vákuum kering,
mint összepréselődött
légmell, mi
tágulna, de
esélye sincs!
Tud fájni az űr.
Tud fájni a semmi,
a nincs.
Ordítasz az után
mi ott volt,
de már csak a hiány
vár,
ordítasz,
de csak a mindenki hallja,
az nem,
mi a pusztaságot
otthagyta
maga után.
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm - amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik - megsokszorozódik.