Sok verssel tartozom

Sok verssel tartozom….

 

Álmatlanság, ha gyötör

egy rímbe font emlék a gyönyör,

most ép holdfényben fürdetem lelkem,

gesztenye levelek hullnak – s a csendben

ha szemem elé kezem tartom –

ezüst fényükben dúdoló sanzon.

 

Még nem érthetem e suttogást,

Le kell vetnem mi megszokás

Félre tenni most az iszony köpenyét

Tépni kell mindenét, hogy lásd közönyét.

 

Ez kell, és nyelvem hegyére kiül

– lábat lógatva sok vers a sor,

fékezni már nem tudom

– hát dúdolom:

 

Sok verssel tartozom…

 

Lenyelt szavak- száműzve mélyre

Megkövült meszes a gége,

nem mondtam – bánthatott-

nem ismerted – e bánatot.

 

Erdő mélyén hűs a forrás,

rá köveit hordja a magány-

szomjazót nem várhat – így szaván,

elhalkul a csobogás.

 

Mivel vesztettem azt, mi akartam lenni,

mit lehetett volna, sem mertem mindig tenni,

mellém ül és csúfol a guggoló közöny-

segíthetnél ha felöltözöm!

 

Csupasz rajtam s bennem az indulat,

hiába tűrnéd hogy gyűröm az ingujjat,

megkopott fényedben őszök ködévé válnék-

kivel lehetne, már azzal sem kiabálnék.

 

Milyen messze azok az őszök,

terveinket sokszínű avar óvta – temette,

ki hát az, akit most kérdezni lehetne (?)

– mikor az emlékekből csak magam őrzök.

 

Arról is: mivel tartozik a világ?

Sok emlékszilánk az mi dacolva vág,

elhordom én, de nyugtató csend lenne jó mégis:

a közelben vagyok, mint ahogy a tél is.

 

2019.11.06.

Papp János
Author: Papp János

Papp János az Irodalmi Rádió szerzője. Köszöntöm a kedves irodalmat kedvelő látogatót és érdeklődőt! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ennek az alkotó közösségnek tagjaként számíthatok őszinte érdeklődésére. Hála van szívemben, hogy ezen a csodálatosan szép magyar nyelven szólíthatjuk meg egymást. Papp János vagyok, hívő keresztény családapa, férj, munkatárs, alkotó ember. Szekszárdon születtem 1975-ben. A Sárköz szülöttje vagyok, szüleim, nagyszüleim és azok szülei is itt keresték a szántóföld adta kiküzdött boldogulást. Talán én is engedtem volna e fekete föld langy leheletének, ha a szülőfalumat átszelő sínpáron robogó masina füstje nem borít be kátrányos zubbonyába, és e roppant erő, sebesség, lendület hivatást nem ébreszt bennem. Sípja messzire csalt a szülői háztól, Dombóvárra, ahol a vasutas szakma kitanulásáért még a kollégiumot, a családtól való távollétet is vállaltam. Itt talált rám a szerelem, amelynek izzása ma is küzdelemben tart. Verseket, kisebb meséket már 9 – 10 éves koromtól írtam. Ezeket a falusi élet, a Sárköz, a Gemenc, a természet szépségei ihlették. A szerelem azonban ezeket a rímes „ujj gyakorlatokat” más szféra felé, „új gyakorlatokká” emelte. Középiskolai diákként több szépirodalmi pályázaton is sikerrel szerepeltem, tanáraim alkotásaimat érdemesnek találták arra, hogy támogassanak a fejlődésben. Hittem és hiszem, hogy a szerelem lehet tiszta, vallom: több, mint molekulák kémiai...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 20 = 23

Uncategorized
Halászné Magyar Márta

Gyümölcsöt érlel a nyár

Nyár ízletes gyümölcsöt érlel, aszal, fény a víz tükrében fürgén táncol, nem állíthatja meg más, csak zivatar, lepke libbenve virágokat számol. Falevél alig mozdul, szellő

Teljes bejegyzés »

Hidegrázás

Amióta megismertelek (még csak neten, nem személyesen), Nem tudlak kiverni a fejemből S máris ráz engem a hideg ettől. Eszembe jutnak emlékek, Rossz tettek, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

csak hagyom

csak hagyom fájjon a szívembe marjon a porba taszítson   csak hagyom fáradjon ereje elfogyjon a fájdalom meghaljon   csak hagyom felrázzon egészen elnyeljen új

Teljes bejegyzés »

Szerelmes akrosztichon

Gyermeki kacajod tölti meg szívbéli Űrömet. Lehet, hogy ez a versem csak kósza Ötletek sorhalmaza. Lehet, hogy ez a versem üres, Ötlettelen. Mit ér ez

Teljes bejegyzés »

A tavasz illata

Ölel a csönded, simogat, Míg a szívedben keresed önmagad, Öröklétem e pillanat. Tavasz illatban fürdőzik a hajad. Szemeid tüzét szívembe elrejtem, Akár napfényt a rengeteg,

Teljes bejegyzés »