Amikor csak csendben fájhat,
mert az „Anya, mi a baj?”-t
hallani elviselhetetlen.
Így csak csendben fájhat,
holott ordítanám belülről ki,
és rohanva tépném magam a
Pokol kapujáig,
hol a felköpött vér se látszik,
és a mészárszékre kárhozott vágy is
csak semmiség!
De csak csendben fájhat.
Csak hagyd…
Csak hagyd,
hogy legalább
magamban
kiabáljak…
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik – megsokszorozódik.