Lettem a Földön törékeny ember,
szövetet húztam a lelkemre fel!
Lettem a sorsban tünékeny gyermek,
ki nem tart a mától, csak előre megy!
Jártam az úton, láttam a végét,
mégsem rémiszt, mi ott vár majd rám!
Hisz’ fénylő a távol, ringató mámor,
nincs mitől félni… az Istenem vár…
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik – megsokszorozódik.
