Csak álmodtam egyet

Csendben fekszem egy zöld mező közepében

Felettem a tiszta kék ég felhői lesnek engem

A dünnyögő csendben lecsukom a szemem

Mindkét karomat a szabadság felé emelem

Gondolataim, mint hálóból szabadult lepke

Össze-vissza szállnak, menekülnek onnan messze

Érzem, ahogy a Nap fénye simogatja arcomat

Lágy szellő virágok illatával csapja meg orromat

Fűszálak közt botorkáló bogarak csiklandozzák bőrömet

Egyszeriben a világ gyönyörűen fenséges lett

Függönyt tartott az agyam a képzeletem elé

Álomba merültem és zuhantam a semmi felé

Álmomban puhává váltam és pille könnyű lettem

Ezüstszínű higanytestem cikázott a térben

Csillogtam, mint drága gyémánt a nagy kékségben

Ragyogtam a csillagoknak, velük egyszerre fénylettem

Képlékeny lábaim a kemény földben maradtak

Mint gyökeret vert tölgyek sehova sem mozdultak

Higanytestem egyre feljebb és feljebb nyújtózott

Fejem búbjával már meg is érintettem a Napot

Én meg csak nyúltam és nyúltam egyre makacsabbul

Átfolytam a világ tetejébe és még azon is túl

Nem is bírom leírni pusztán csak szavakkal

Mikor egyé váltam a végtelen univerzummal

Megszűnt minden gondom és minden gondolat

Soha nem éreztem még ilyen meghitt nyugalmat

Gyógyító energia kísérte végig csodálatos utamat

Elárasztotta testemet a harmónia és az akarat

Egyszer aztán higanytestem újra emberré változott

Fáradt szemeimmel megpillantottam megint a fénylő Napot

Újra meghallottam azt a fura dünnyögő csendet

Rájöttem rögtön, hogy én csak álmodtam egyet

Pedig milyen jó volt akkor, mikor puha s könnyű voltam

Gondtalanul váltam egyé magammal az univerzumban

Kapusi Edit
Author: Kapusi Edit

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

9 + 1 =

Beteljesedés

Beteljesedés   Bár csapdosok, mégis helyben állok, Összefüggéstelen forgó kergebirka, Szárnyra kapok, fel sohasem szállok, Szabadedzés vas szívemnek titka,   Hogy magasan szárnyaljak a légben

Teljes bejegyzés »

Én vagyok ki szólok

Edit Szabó : Én vagyok ki szólok Én vagyok,ki szólok hozzátok, kinek verseit olvassátok, és vállalom minden soromat, szavaim a szívemből szólnak ! Átadom nektek

Teljes bejegyzés »

Égig érő…

Egy óriás karácsonyfa állt a szoba sarkában. Lehet, hogy csak azért tűnt oly nagynak, mert én igen pici voltam. Egészen a plafonig ért. Az „égig”!

Teljes bejegyzés »

Színről színre

Színről színre   Körülbelül hét éve történt. Valami monoton háztartási munkát végeztem, ám a szokásostól eltérően teljesen üres volt az agyam. Nem szerveztem semmit, semmin

Teljes bejegyzés »

Állj fel

  Hol van az alázat s hol a szeretet mit az élettel kaptál? Fenn hordod orrod, jársz kelsz a világban, sajátod nem ismered már. Oly

Teljes bejegyzés »
Versek
Tóth Ágnes

Légy te is virág

    Magok vagyunk, fény felé nyújtjuk két kezünket Mint virágok tavasszal az éledő mezőn, réten – Sok színben pompázik az ember és az élet

Teljes bejegyzés »