Csendben fekszem egy zöld mező közepében
Felettem a tiszta kék ég felhői lesnek engem
A dünnyögő csendben lecsukom a szemem
Mindkét karomat a szabadság felé emelem
Gondolataim, mint hálóból szabadult lepke
Össze-vissza szállnak, menekülnek onnan messze
Érzem, ahogy a Nap fénye simogatja arcomat
Lágy szellő virágok illatával csapja meg orromat
Fűszálak közt botorkáló bogarak csiklandozzák bőrömet
Egyszeriben a világ gyönyörűen fenséges lett
Függönyt tartott az agyam a képzeletem elé
Álomba merültem és zuhantam a semmi felé
Álmomban puhává váltam és pille könnyű lettem
Ezüstszínű higanytestem cikázott a térben
Csillogtam, mint drága gyémánt a nagy kékségben
Ragyogtam a csillagoknak, velük egyszerre fénylettem
Képlékeny lábaim a kemény földben maradtak
Mint gyökeret vert tölgyek sehova sem mozdultak
Higanytestem egyre feljebb és feljebb nyújtózott
Fejem búbjával már meg is érintettem a Napot
Én meg csak nyúltam és nyúltam egyre makacsabbul
Átfolytam a világ tetejébe és még azon is túl
Nem is bírom leírni pusztán csak szavakkal
Mikor egyé váltam a végtelen univerzummal
Megszűnt minden gondom és minden gondolat
Soha nem éreztem még ilyen meghitt nyugalmat
Gyógyító energia kísérte végig csodálatos utamat
Elárasztotta testemet a harmónia és az akarat
Egyszer aztán higanytestem újra emberré változott
Fáradt szemeimmel megpillantottam megint a fénylő Napot
Újra meghallottam azt a fura dünnyögő csendet
Rájöttem rögtön, hogy én csak álmodtam egyet
Pedig milyen jó volt akkor, mikor puha s könnyű voltam
Gondtalanul váltam egyé magammal az univerzumban
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...
