Agg korba lépett, távozni készül.
Díszes ruháját szórja ledéren,
színes cicomája egyre gyérül.
Pucérkodik. Nincs benne szemérem.
Miért is lenne, hisz` csábosan élt
három varázslatos hónapon át.
Zamatos termést érésre ösztökélt,
s ezer kézzel szórta ránk vagyonát.
Ködkönnyet ejtve búcsúcsókot hint,
aludni tér – mást már úgysem tehet –
szélkarjával még egy utolsót int.
Kacsint, s örökül hagyja a telet.
Author: Pocsai Piroska
Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás koromig szüleimmel és négy testvéremmel. A családban úgymond én voltam a „vakarék”, így a szeretet és kényeztetés ezer ágról szállt reám. A középiskolát 1968-ban Tiszaszederkény-Leninvárosban kezdtem, azóta itt élek családommal. Mióta nyugdíjas vagyok, írogatok, két éve próbálkoztam komolyabban gondolataimat versbe szedni. A POET. hu oldalon jelennek meg verseim Pocsai Piroska szerzői név alatt, valamint a Kaptárkövek Bükk aljai folyóiratban és a Rímkovácsok című lapban negyedéves rendszerességgel. A mindennapok érzéseit próbálom közvetíteni. Szeretem a szépet, szeretem az embereket és szeretem az életet.
