Tán` haragudnom kéne? Már nem tudok,
hisz` te is adtál az életből nekem.
Minden, mi bennem érzés és akarat,
részedből is örökölt lélekelem.
Szeretem az élet rezdüléseit,
a jót és rosszat viselem tonnaszám.
Próbállak emlékekből összerakni,
már nem élő, „kettős énségű” apám.
Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy megértsem:
nem voltál te rossz, csupán mértéktelen.
Hogy ismertelek volna, nem mondom, ám
álmomban látom sírdogáló anyám.
Kendőbe kötve bánatát s szerelmét
őrzi odafenn, fogyóhold udvarán.
Author: Pocsai Piroska
Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás koromig szüleimmel és négy testvéremmel. A családban úgymond én voltam a „vakarék”, így a szeretet és kényeztetés ezer ágról szállt reám. A középiskolát 1968-ban Tiszaszederkény-Leninvárosban kezdtem, azóta itt élek családommal. Mióta nyugdíjas vagyok, írogatok, két éve próbálkoztam komolyabban gondolataimat versbe szedni. A POET. hu oldalon jelennek meg verseim Pocsai Piroska szerzői név alatt, valamint a Kaptárkövek Bükk aljai folyóiratban és a Rímkovácsok című lapban negyedéves rendszerességgel. A mindennapok érzéseit próbálom közvetíteni. Szeretem a szépet, szeretem az embereket és szeretem az életet.