Hangyalaki Nagy Tamás
Egyszer volt, hol nem volt
Vagy talán nem is volt?
Élt egy csinos hangyafiú
Elég szorgos, kissé hiú
Neve pedig nem volt más
Hangyalaki Nagy Tamás
Tamás volt a jó pajtásunk
Közös volt a mi lakásunk
Védett minket a hangyaboly
Ami a kert végében volt
Aztán egy nap úgy találtuk
Biztos szebb az élet másutt
Uccu neki, induljunk hát
Minket is vár a nagyvilág
És a cserfes hangyasereg
Megindult úgy, mint egy sereg
Fűszálerdőn, zöld réten át
Mentünk, mentünk nap-napon át
Csak azt ettük, mit találtunk
Lapulevél alatt háltunk
Italunk lett harmat cseppje
Meg egy körte édes nedve
Mit cipeltünk a hátunkon
Rogyadozva a lábunkon
Katicabogárra leltünk
Ott zümmögött épp felettünk
Piros páncélján a hét petty
Fekete volt, mint a meggy
Alig tudtuk megcsodálni
Róla képet komponálni
Fogta magát odébb repült
A kék égbe belemerült.
Mi meg, fáradt vándor sereg
Elaléltunk, mint egy beteg
Mert forrón tűzött ránk a nap
Sokat szenved, kit rajta kap
Nem is tudtunk mást csinálni
Hűvös árnyékot találni
Behúzódtunk egy odúba
Állítottunk őrt kapuba
Fáradtan a földre rogytunk
Tanakodtunk, mihez fogjunk
Úgy döntöttünk várunk estig
Mégse mehetünk így Pestig
Megsülhetnénk kint a napon
Mint egy rák a sütőlapon
Ott lenne a kaland vége
Söpörnének az útszélre
Fiuk, mi ezt nem akarjuk
A gondokat félrerakjuk
Hogy ki mondta ezt? Senki más
Hangyalaki Nagy Tamás
Oly édes a kalandozás
De fő az alkalmazkodás
Este, mikor lágy a szellő
S nem tombol a viharfelhő
Útra kelünk, s meg sem állunk
Míg élelmet nem találunk
Akkor pedig derekasan
Falatozunk tartalmasat
Ez volt a terv, de egy páran
Elfáradván a világban
Azt hitték, már mindent láttak
Több időt rá már nem szántak
Hiába volt hűséges társ
Hangyalaki Nagy Tamás
Végül is, cserben hagyták őt
A kalandort, a vezetőt
Elindultak hazafelé
Zöld mezőbe, arrafelé
Hol kezdődött kalandvágyuk
Várta őket meleg ágyuk
Meg a csitri hangyalányok
Szemtelenek, s mind talányok
Kik a boldogságot osztják
Szabadságuktól megfosztják
A sok balga hangya fiút
Telvén idő, nincs már ki út
Dolgoznak ők éjjel nappal
Csupasz fővel nagy bánattal
Hogy családjukat eltartsák
Fészkük melegét fenntartsák
Mikor másznak egy virágon
Elmélázva a hibákon
Nem vesznek részt a vitákban
Hisz jártak ők a világban
És régről tudják nagyon jól
Hogy kin a kertben valahol
Ott a zöld fűszálak mögött
Magányosan rejtőzködő
Cserben hagyott hangyafiú
Aki merész, nem is hiú
Bátor szívű kalandorként
Fel-fel bukkan alkalmanként
Oly bátor, mint senki más
Ő, Hangyalaki Nagy Tamás.
Author: Bolgárfalvi Z Károly
Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki Egyetemen, anyám az ELTE bölcsészkarán végzett. Jómagam a Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskolán szereztem diplomát szociálpedagógia szakon. A versek iránti szeretetem a gyermek koromból eredeztethető. Soha senkit nem hallottam úgy verset szavalni, mint anyámat, amikor József Attila kései siratóját szavalta nekem, oly átéléssel, oly megrendítően, potyogó könnyekkel szemében, hogy a végére mindketten sírtunk. Belehasított lelkembe egy gyönyörű fájdalom, amit ma sem tudok feledni, de megismételni sem. Talán innen ered a vágy, hogy megírjam azt a tökéletes verset, ami majd egyszer valaki mást hasonló élményhez juttat. Hitem szerint nehéz tudomásul venni, hogy az értékét vesztett világban egyre kevesebben olvasnak verseket és egyre kevesebben vásárolják a kortárs költők műveit. A költő feladata így nem más, mint, hogy a csend mögé hatoljon és áttörje az agyonhallgatás falát. Megjelent művek megvásárolhatók a képre kattintva. Bolgárfalvi Z Károly KÉK A NYÁRI ÉGBOLT http://publioboox.com/hu-HU/kek-a-nyari-egbolt Bolgárfalvi Z Károly Engedd vágyam szárnyra kelni http://publioboox.com/hu/-HU/engedd-vagyam-szarnyra-kelni Bolgárfalvi Z Károly Játékország furcsa népe http://publioboox.com/hu-HU/jatek-orszag-furcsa-nepe Bolgarfalvi Z Károly A kis hableány http://publioboox/hu-HU/a-kis-hableany Bolgárfalvi Z Károly Szerelmi álmok kísérnek utamon http://publioboox/hu-HU/szerelmi-almok-kisernek-utamon Bolgárfalvi Z Károly Elmaradt a szép ősz http://publioboox.com/hu-HU/elmaradt-a-szep-osz Bolgárfalvi Z Károly A felhőket elfújta a...
