Mondd, hová menjek (A csönd)

RosaMaria B.: Mondd, hová menjek

(A csönd)

Mondd, hová menjek, ha érted mennék, mert nem jössz?
Mondd, miért írok, ha tudom, száz tenger választ szét, s össze nem köt.
Mondd mit ér a kínzó idő, s miért oly jó a pillanat,
ha távolból nézed, s a gyötrelem fájdalmat s könnyet fakaszt.

A csönd nem ígér, a csönd nem remél, a csönd nyugalmat nem ád,
a csönd torkot szorít, az idő szétfolyik, mint a bor a lyukas hordó alján,
dolgos kedved elviszi a tavalyi hó, hajad fehér lesz, mint a fehér holló,
s maradsz tenmagad.

Mondd, kiért tegyek, ha kezemből kivették a tollat, s nincs már előttem papiros?
Mondd, miért legyek, ha nincs oly erő, mi az értelmet tiszteli, s mond üres lózungot.
El nem tűnhet a tudás, el nem veszhet az érték, el nem veszhet az ember,
milliók között az egyetlen, ki csak egy csepp a tengerben.

A csönd nem ígér, a csönd nem remél, a csönd nyugalmat nem ád,
a csönd torkot szorít, az idő szétfolyik, mint a bor a lyukas hordó alján,
dolgos kedved elviszi a tavalyi hó, hajad fehér lesz, mint a fehér holló,
s maradsz tenmagad.

Mondd, hová legyek, ha azok, kik barátaim voltak, elbújtak?
Mondd, miért kell szenvedni olyan bűnért, melynél ott sem voltam?
Gondolatokból fálylat szőni nem én akartam,
csak ismeretlenek akarták olvasni mindazt, mit sokan eltakartak.

A csönd nem ígér, a csönd nem remél, a csönd nyugalmat nem ád,
a csönd torkot szorít, az idő szétfolyik, mint a bor a lyukas hordó alján,
dolgos kedved elviszi a tavalyi hó, hajad fehér lesz, mint a fehér holló,
s maradsz tenmagad.

Senki nem hív, senki nem vár, senki sem félt, senki sem mondja már:
„lehet, hogy évek telnek, de megjövök, csak Te várj rám!”
Kínzó napok, fájó órák, álmatlan éjek, hosszú ez a nyár….
pedig még nevetnél, ha volna kivel, de csak a csönd csúfolódik veled csalfán:

„A csönd nem ígér, a csönd nem remél, a csönd nyugalmat nem ád,
a csönd torkot szorít, az idő szétfolyik, mint a bor a lyukas hordó alján,
dolgos kedved elvitte a tavalyi hó, hajad fehér lett, mint a fehér holló,
s maradtál tenmagad!”

 

RosaMaria B.
Author: RosaMaria B.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.”   Versei az életről, az emberi...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »

Genezáreti tó / Biblia Lukács 8:22-25

A Genezáreti tó Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat

Teljes bejegyzés »

A Genezáreti tó

A Genezáreti tó Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat

Teljes bejegyzés »

VÉGSŐ BÚCSÚ

VÉGSŐ BÚCSÚ Tudjuk a költőnek az Ősz a gyengéje, Bár erősen didereg a kései szántás, A diószagú Ősz is bólogat feléje, A Nyárias időért most

Teljes bejegyzés »

Blamázs

     Blamázs Bécs főpályaudvarán a Münchenből érkező menetrend szerinti járatra meglepően sokan vártak. Sietve érkezett egy rövid bundás napszemüveges hölgy is. Barátnőjétől éppen elköszönt

Teljes bejegyzés »

Katica bogarak

Mostanában gyakrabban jövünk Bólyba. A család itt lakik. Aki meg nem, az hazavágyik ide, a békességbe. A templom tiszta és tán túl halk is. A

Teljes bejegyzés »