Zarathustra egyszer egy nagy fenyvesben jára vala. Embereket láta, akik az ég felé lövöldöztek.
Im-igyen szólt hozzájuk.
„Miért pazaroljátok ködre és felhőre a golyót? Nem tudjátok-e hogy az isten meghalt? Mivégre lődöztök az égre tovább?”
Azok válaszoltak: „Madarakra lövünk, Zarathustra, mert éhesek vagyunk, és éhesek a mi gyermekeink is.”
Zarathustra látta, hogy még nem előképei az emberfölötti embernek, s im-igyen szólt:
„A megismerő, aki magán túl akar teremteni, felebarátjára lőjön.”
S azok célba vették Zarathustrát, de ő beugrott egy öles törzsű fa mögé, s onnan szóla hozzájuk tovább.
„Legyetek acélmagvas lőszer! Nemdenem az acélmagvas lőszernek is ólomköpenye van, akár az atomfizikusnak a reaktor mellett, mégis, amaz így is sugárbeteg lőn, emez viszont belülről nemes szín-acél. Szín-acél legyetek belül mert felebarátotok rátok céloz éppen!
Nagy a szakadék az ember és az emberfölötti ember között, nem elég hosszú a lábatok átkelni rajt, de biztos kézzel célba vehetitek az emberfölötti embert, s golyóitok úgy vágja vissza nektek visszakézből, hogy egyébre gondotok már nem lészen.
S inkább lődd lábon a rossz úton igyekvőt, mintsem hogy teljesen elveszítse magát, szavadra hallgatni úgysem fogod látni!
Hiszen ha járnál Afrikában, s látnál néger nőt feje tetején maga-súlyú emeletnyi poggyászt egyensúlyozni, nem éppen értelmét mentenéd meg azzal, hogy lábon lövöd? Mert a batyu nem lőn többé fején miután elvágódik a poros országúton, s fejét nem nyomja tovább a súly. Mégse menj hozzá közelebb, mert az igazság csak később érkezik, s első szavai feléd nem a hála szavai lesznek. Előbb vet meg téged, mint súly-hordó magát. Hiányzik tán neked, hogy asszonyi állat korholását hallgasd?
Szeretem a nagy lábonlövőket, mert bennük az emberfölötti embert sejtem.
Nemdenem fenyőgyantával kenitek be mellszőrötöket, mielőtt lángra lobbantanátok, hogy erősebben égne!”
Im-igyen szóla Zarathustra.
(2017)
Author: Teleki Bálint
Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta – a következő kötetig – különböző antológiákban és egyéb felületeken – pl. itt – igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.