Morózus éjszaka torkán kizúdul,
pelyhekben hull a kavargó fehérség,
hideg szőkeséggel lámpatestre ül.
Múló pillanat, porladó ledérség.
Gyöngyszürkén csillog, pislákol a hajnal,
vacogva szunyókál kert alján a táj,
hamarosan vége ismét egy évnek,
akolba terelve már a birkanyáj.
Karácsony: ünnep közeleg. Fényekkel,
illatokkal telve, csodára várván,
…emberi gyarlóság sötét foltot ejt
körülöttünk a világ boldogságán.
Author: Pocsai Piroska
Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás koromig szüleimmel és négy testvéremmel. A családban úgymond én voltam a „vakarék”, így a szeretet és kényeztetés ezer ágról szállt reám. A középiskolát 1968-ban Tiszaszederkény-Leninvárosban kezdtem, azóta itt élek családommal. Mióta nyugdíjas vagyok, írogatok, két éve próbálkoztam komolyabban gondolataimat versbe szedni. A POET. hu oldalon jelennek meg verseim Pocsai Piroska szerzői név alatt, valamint a Kaptárkövek Bükk aljai folyóiratban és a Rímkovácsok című lapban negyedéves rendszerességgel. A mindennapok érzéseit próbálom közvetíteni. Szeretem a szépet, szeretem az embereket és szeretem az életet.
Egy válasz
Ú, de szép ez, Piroska!!