Búcsú az édesapától

Múlnak, a percek az órák peregnek,

felfoghatatlan a fájdalom lép a szívembe.

Megtört szívem sír a lelkem,

Angyalkönnye arcomon pereg.

 

Várlak haza nézve mikor érkezel,

várom, hogy az ajtón be gyere.

Itt állok könnyes szemmel,

 imádkozva a jó Istenhez.

 

Remegő kézzel gyertyát gyújtva,

 az emlékekbe kapaszkodva.

Egyre erősebb idebenn a fájdalom,

 úgy érzem, egyre inkább távolodsz.

 

Kétségbe eseten néked kiáltok,

de a hangom te már nem hallod.

Érzem, erőm elhagyja lábam,

 a testemben a fájdalom járja.

 

Mind gyermekkoromba, hívlak téged,

Apa kérlek, ne menj el, ne hagy itt engem!

Apa kérlek, maradj velem!

 Apa, apa kélek, ne menj el innen!

 

 Apa kérlek, ne menj, szeretlek.

Apa kélek, gyere, vissza kellesz.

Ölelj újra légy támaszom,

Ne hagy el, mert ez fáj nagyon!

 

Árva lettem egyedül maradtam,

társam a fájdalom ön maga.

Itt állok apám előtted,

fehér rózsát koporsódra helyezem.

 

Apa kélek vigyázz anyámra,

vigyáz a te  szerelmes rózsádra.

 Legyen könnyű e földi lepel,

Nyugodj Békébe mind örökre!

 

 

 

Stern Ilona
Author: Stern Ilona

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőttem fel. Elvégeztem az általános iskolát, ezután nemsokára kiköltöztünk Olaszfalura, s a nagybetűs élet kínálta lehetőség szerint munkába álltam. Három gyermek édesanyja vagyok. A helyi plébániának a plébánosa és a Kolpyng családdal együtt rendezvényeken, kirándulásokon vettünk részt, s ez után próbáltam az átélt perceket visszaadni, ami kis sikerrel sikerült is. Majd elvégeztem egy számítógép-kezelő és a szociális gondozó, valamit ápolói iskolát. Miután az iskolákat sikeresen befejeztem, pályát változtattam. Szépkorúak bentlakásos otthonának dolgozója lettem egy gyönyörű Balaton parti intézményben, ami sajnos nagyon távol volt lakhelyemtől. Jelenleg egy romantikus gyönyörű környezetben lévő intézményben vagyok ápoló, ahol foglalkozás keretében is foglalkozom az irodalommal. Már régóta foglalkoztatott a versírás, és minden, mi az irodalomhoz kötődik. Közben autodidakta módon próbálgattam szárnyamat, s írtam, de nem még került kiadásra. Hivatalosan a Balaton parti intézményben kezdtem el foglalkozni a versírással, miután felkértek, hogy az ott élő lakók születésnapjára írjak verset,  amit nagy örömmel vettek. Majd egy úriember kért egy verset a helyi dalkörnek, amit a helyi lap le is közölt. Ezután, ahol az illető énekel, a Balatonalmádi Városi Vegyes kar megalakulásának évfordulójára - ami nagy meg tiszteltetés...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

VOLT EGYSZER EGY KIRÁLY

Őfelsége kedélyét sötét gondok nyomasztották. II. Kalafánc, a hedonok királya már csaknem húsz esztendeje koptatta a trónt, és országa történetében ez ez szokatlanul hosszú időnek

Teljes bejegyzés »

Vészmadár

Vészmadár Száguldnak az SMS-ek az éterben Mit hátukra vesznek a varjak: kár, kár… Hej haj, de magas lett ismét az olaj ár Kevés lesz az

Teljes bejegyzés »
Versek
Fejérvári Sámuel

Három kor lelke ég

Három kor lelke ég   Három kor, három kor lelke ég, Kiknek már három szó is elég.   Első királyi, arca a kő, Lomha szemén

Teljes bejegyzés »
Versek
Fejérvári Sámuel

Téli táj

Téli táj   Havas erdő, hideg tél, Csíp a hideg, csíp a szél, Csíp a hideg akarat. Páncél fedi a tavat,   Páncél fedi a

Teljes bejegyzés »

Egy téli mese

Beck Brigitta: Egy téli mese   December eleje volt és köd szállt a tájra, Szürke füstben álltak a büszke gyárépületek, Felhőket leheltek az ég sötétlő

Teljes bejegyzés »