Úgy festenék, úgy festenék, úgy festenék egy képet!
Nem ecsettel, nem vászonra, csak gondolattal, néked!
Gondolatom útra kelne, rád találna, átölelne téged,
S te látnád, mit festettem, látnád azt a rétet!
Minek színétől, csak egy zöld szín volt még szebb,
édesanyám szeme, amikor rám nézett!
Mellette a házat, azt a békés fészket,
hol édesapám gondozta a szőlőtőkéket.
Rajta lenne minden, minden, ami lényeg,
testvéreim, s a kis bárány, aki mindig béget.
Látnád azt a csendes, kicsiny kis szobát,
Hol nagymamám varrta a babaruhát.
Látnád, mint én, mindazt a szépet,
amit tőlük kaptam, megosztanám véled!
Hogy tudd, hogy lásd, hogy értsd,mi a lényeg,
Hol kisgyermekként láttam meg e képet,
csupa sárga, meg zöld, és piros, és kék, és ezernyi szín lett,
mit tőlük kaptam , s megmaradt, a lelkembe égett.
Azóta is látom, sosem felejtem én,
hiszen rajta vannak ,s élnek tovább életem festményén.
Author: Apor Kata
Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....
