Most nem,
mert keskeny a Hold.
Már kifli sem.
Csak hajtott vonallá
préselve
dermed a feketeségen,
mint aki maga se tudja,
legyen-e még.
Most tényleg nem,
mert olyan keskeny a Hold!
Csak egy mozdulatlan
fénykarc
a csillagtalan égen,
mint aki bizton tudja:
nem kell már!
Most nem,
majd ha a Hold
úgy dönt,
hogy megdagad újra,
és kerek, telt arccal
pislog lefelé,
na majd akkor!
Majd akkor
leszek…
Majd akkor leszek
újra a tiéd.
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm - amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik - megsokszorozódik.
