Én nem tudom,
ez másnak is ilyen-e
de nekem van az a hely
ahová hazatérhetek
ha köröttem minden
szétesik
itt akkor is
nyugodt leszek
ez a hely
ahol a csend is felemel
ahol a levegőt kifújhatom
de magamban is tarthatom
mert itt mindegy, mit teszek
vagy hogy ki leszek
szeretve vagyok
és magam is szeretek
tisztán, őszintén…
itt valahogy nem félek én
átlátok a minden lényegén
Anya mellett ücsörögve
az otthoni kanapén…
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik – megsokszorozódik.
