Apámnak

Bár visszamehetnék…

hallanám dübörögni a zenét,

és sokkal, sokkal

többet adnék

sokkal többször borulnék

az öledbe,

hogy tudd, hogy

mindig tudd,

mennyire…

bár visszamehetnék,

oda, a régi házba,

ahol még a fotel is

azt várja,

hogy te benne ülj

hogy magányodból is

csak hozzánk menekülj!

Bár visszamehetnék

csak odakucorodnék rád

hagynám összefolyni

szívünk ritmusát,

hagynám, hogy

szeretgess…

mert most már

nem teheted,

mert most már

nem vagyok

gyerek…

bár elmondhatnám

így is, amit akkor

nem tettem meg,

azt, hogy mennyire,

még mindig

mennyire

szeretlek…

Pelesz Alexandra
Author: Pelesz Alexandra

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik – megsokszorozódik.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Alexandra!
    Nagyon tetszett az írásod.A kisfiúnsk a segélykiáltását hallani véltem minden sorodból.Szetetettel.Annamanna

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ellovagolni

Ellovagolni a naplementében, még hátra sem nézni, mint szerencsétlen, és nem vinni múltat, ott hagyni helyben, hogy visszajönni már soha ne kelljen.   Hadakozásban a

Teljes bejegyzés »

Királyság

Ha király vagy, királyságod van, várkastélyodban nyüzsög a sok alattvaló, kirendelheted a hintód magadnak, mert Te vagy az uralkodó.   Emberek életéről dönthetsz, Te döntöd

Teljes bejegyzés »

Boldogok a tiszta szívűek…

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Isten Bár a szem gyakran vibrál, pillantása dermedten csapong A kiterebélyesedett emberi vágy értetlemül tülekedik egyre jobban A

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

A gödör

Hűvös tavaszi reggel volt. Szél fütyült a felhőkarcolók között, és befújta a szemetet az aprócska parkba, amely a hatalmas épületek sűrűjében bújt meg. A parkőr

Teljes bejegyzés »

Az utolsó szó

A férfi az asztal fölé hajolt, kezében reszketett a toll. A tinta sercegett a papíron, ahogy a betűk lassan egymásba fonódtak. A gyertya imbolygó fénye

Teljes bejegyzés »

Vihar és Csend

Bennem él egy tépett világ, Hol zivatar dúl, s hallgatás remeg, Illúziók hajnalán vér szitál, S az éj minden titkot eltemet. Csillagok között izzik az

Teljes bejegyzés »