Írok valamit

Írok valamit,

talán jó volna érteni is,

szeretni is.

Ám ha csak a betűk sorakoznak,

az se baj.

Talán hosszabb lesz, mint egy árvalányhaj.

Murányi Tünde
Author: Murányi Tünde

Murányi Tünde az Irodalmi Rádió szerzője. 1985. március 26-án születtem Miskolcon. Bár most már nem ott élek, a város mindig közel fog állni a szívemhez. Az általános iskolát Hévízen fejeztem be, majd Keszthelyre kerültem középiskolába, végül 2011-ben a Debreceni Egyetemen végeztem el a szociálpedagógus szakot. Jelenleg Esztergomban élek a családommal. Gyermekkoromból leginkább arra emlékszem, hogy sokat olvastunk, mesét hallgattunk. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy később érdekelni kezdett a történetszövés. Regényt, novellát, mesét bármikor tudok írni, ám az igazán jó írásokhoz ihlet szükséges. Ez igaz a versekre is, hiszen a legjobb művek mindig valamilyen nagy érzelmi töltetből születtek, mint amikor egy vulkán teremt új életet. 8 évesen írtam az első mesémet, ami rég feledésbe merült, én azonban a fejemben őrzöm minden sorát. 14 évesen 100 versemet őrizgettem egy spirálfüzetben, mára ebből csak a negyede maradt meg, de nem bánom, tudni kell szelektálni. 1 novellám, 1 folytatásos regényem szinte készen várja, hogy egyszer napvilágot lásson. Sosem tekintettem munkának az írást, inkább olyan, mint amikor egy kisgyermek belép egy játékboltba és elkapja az eufória érzése. 2017-ben magánkiadásban Motiváció címmel jelent meg könyvem, melyet az életmódváltásomról írtam. Jelenleg az ELTE Tanító-és Óvóképző Kar óvodapedagógus hallgatója vagyok, és próbálok ihletet meríteni a fiatalságból, hogy adhassak...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mondanám

Mondanám, hogy ‘reggelt, de már inkább estelt… Mondanám, hogy édesem, de még mindig csak a sóst eszem. Mondanám, hogy igen, sietek, de akaratlanul is, csak

Teljes bejegyzés »

Veszteség.

Kicsit fura, hogy az idő nem állt meg,  De a hiányod bennem lüktet,  Hogy ott állok megtépázva, bénán,  Mint kit a gyorsvonatról kilöktek.    Csak

Teljes bejegyzés »

Ember…

Sírva születünk és nyögve távozunk.  Sok-sok év határoz meg minket.  Az élettől elválni oly nehezen tudunk-  Akkor is, ha itt az alagút vége.    Mikor

Teljes bejegyzés »
Prózák
Vígh Erika

Bella

Bella   A csend éppen olyan tömény volt, mint a sötétség. Két kutya összekapott valamin ebben a sűrűségben, azután a csend még vastagabb lett. Minden

Teljes bejegyzés »

Bujaság

Bujaság Isten özönvízzel súlytotta a bűnös emberiséget, mert elhagyva az Urat bűneivel elvesztett minden társas szépséget A bűnös nemi vágyakozás a tisztaság elleni támadás s

Teljes bejegyzés »