Egyetlen hazám

Egyetlen hazám

 

 

Ó egyetlen, szeretett szülőhazám,

nekem te vagy az örök Földanyám.

 

Felnevelt kedves anyám, és jó apám,

érted tették, varázslatos szép hazám.

 

Megéltünk együtt sok boldog évet,

az emlékek őrzik e csodálatos képet.

 

Az erdők, mezők fűszeres illatát,

testemben hordozom e hűs aromát.

 

Születésem édenkertje Erdőkertes,

minden kis ligete pompás, rejtelmes.

 

A kisközség a színes erdők szigete,

ahol az erdő a hű kertek hitvese.

 

Püspökszilágy kedves gyermekvilága,

itt a fohász volt a nagyszülők imája.

 

Budapest életem egyetlen záloga,

a végtelen mindenség örök városa.

 

Az alföldön kinyílt tarka virágok,

színessé tették a cseperedő világot.

 

Duna, Tisza, Balaton, Velence, Fertő,

megalkotta őket egy mesebeli Istennő.

 

Mecsek, Bakony, Visegrád, Börzsöny,

szebb hegyek nem léteznek e földön.

 

Mátra, Bükk, Cserhát, Vértes, Zemplén,

ott nyugszanak a mindenség keblén.

 

Minden emlékem e gyönyörű tájakat idézi,

szívem a mai napig újra és újra megigézi.

 

Istenem a hűség, hazaszeret ajándék tőled,

büszkén csókolom meg az anyaföldet.

 

                                                                                      Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 2 = 4

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »