Lélek-leltár
Kinek csak szájában lobban a gyűlölet
és égő átkokkal verné szét a követ;
csendbe hull majd az ő dühe, és ha vége,
fele vétke legyen neki félre téve.
Ki csendjével alkot és oldja a lelked
ősi csomóit, és ha kell, érted szenved
névtelen kínokat hitedért cserébe.
Ő ha kérne, áldja útját könnyű béke.
Aki számba veszi súlyát a világnak;
nyomorult sorai, mint reszkető ágak
törnek el benned, hogy te másképp láss végre.
Áldd meg érte! Látja azt, mit neked kéne.
Kinek csupán kellék az élet, egy kabát,
és ha kell, más malmán őrli meg önmagát.
Málhák és zsákok közt hull el az ő vére.
De ha vége, ne az eső, te sírj érte!
Kivel az Úr együtt teremtett meg téged,
a mosolya nyugtat, de a könnye éget,
míg tűri, hogy arcát a kor ronggyá tépje.
El vagy késve! Ő az áldást neked kérte.
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...