Üres képkeret

Te nem eltűntél,

hisz sosem voltál,

szelíd esőként

bár rám hajoltál;

 

éji káprázat

szülte képzelet,

hol szakadt szívem

üres képkeret.

 

Nincs történeted,

bár Te vagy az ok,

megannyi emlék,

mely sosem ragyog.

Angyal Bella
Author: Angyal Bella

Angyal Bella az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Angyal Bella, ami egy művésznév. 1989. március 7-én születtem Komáromban, Szlovákiában. A csúf „jelenből’’ mindig verseim által nyertem menekvést, akkor éreztem igazán magam boldognak, ha írhattam. Az első versemhez tizenhárom évesen kaptam ihletett. Petőfi Sándorhoz hasonlóan, én is a szabadságról írtam, mert már akkor is úgy éreztem, saját börtönöm foglya vagyok. Majd évekkel később egy szlovákiai újságban, még saját nevem alatt jelentek meg verseim. Kisebb ismeretséget kiadott versesköteteim (2) és különféle sikeres pályázatok által szereztem. Jelenleg a közösségi média segítségével szerzek verseimnek több olvasót és szeretném, ha műveim még szélesebb nézőközönséghez juthatnának el. Sokat jelent, ha műveim által reményt adhatok.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Holtomiglan-holtodiglan

Edit Szabó : Holtomiglan-holtodiglan / Shakespeare szonett „Két karodban ringatózom csendesen”, glóriát von köröttünk a Nap fénye, elmerülők két szemedben kedvesem, esküvőnknek mindig meg lesz

Teljes bejegyzés »

Konyhai idill

Betévedtem a konyhába, hol van az a kék madár: pálmaággal a csőrében szabadságot delegál.   Látomásom felszívódik, rám lehel a kürt hangja, hadba hív a

Teljes bejegyzés »

Nyárköszöntő

Már kikelt mind a fészekalja, kis felfedezők szárnyalhatnak, a kikelet integet: ellátni a messzeségbe összegyűjtve a szépséget.   S ahogy fölragyog a föld ege, aranyával

Teljes bejegyzés »

Montmartre éj

  Henri de Toulouse-Lautrec   Odakint sírt ,sírt az éjszaka Merengve dacolva hideggel, Holdfényes lehelettel, Tiszta levegőben, Ezernyi jellel.   Sötétben, a magány is fáj

Teljes bejegyzés »

Esti köd

Köd úszott a tájra fehér tejszerű pompa sejteni lehet csak amit látsz Isten a kezét leeresztette betakarta a napot.   Szellő sem suhan tova szinte

Teljes bejegyzés »

Félelmeim

Félelmeim   Félek az egyedülléttől a sehova tartozástól a jelen létbe támasztom a magányt.   Körülöttem néha gyerekzsivaj dobogás, beszéd, sikoly kacaj, merre vagy? szavak

Teljes bejegyzés »