Fű helyett frontin…

Mint leégő cigicsikk olyan ez az élet
‌ csak gondolj bele elmondom hogyan és mi a lényeg
‌ meggyújtod cigit és megég
‌ és ameddig szívod úgy érzed addig élsz.

‌Lehet százas, lehet vastag, lehet hosszú lehet rövid,
‌ lehet erős, lehet gyenge
‌a lényeg hogy vigyed a szervezetedbe.

‌ Szívod mikor még tele van, szívod mikor még sok van
‌ aztán fogyni kezd,
‌ eltűnik mint az életünk
‌ és mikor el nyomod a cigit azt gondolod ennyit élhetünk.

‌ Elfogyunk mi is,
‌ minket is el szívnak,
‌ és csak a csikket, a csikket helyezik a sírba nekünk ,
‌ csak egy hamutál marad elméletben koporsó földet tesznek ránk és úgy kívánnak jó napot
‌ elvégre tényleg csak ennyi nem több és nem kevesebb
‌ mi kell ahhoz hogy boldogok legyünk? pénz ?szerelem?
‌ egy luxushajó vagy csak kegyelem?

rám tört biza a munkanélküliség a büdös
‌ a nincstelenség
‌ nincs semmi tovább, nincs már kedvem a szóhoz, nincs kedvem már a jóhoz
‌ olyanok vagyunk mint egy cigicsikk leégünk hamuvá, porrá válunk
‌ mit csináltam én hol szúrtam el? nincs semmi, nincs,

‌ így váltotta fel a füvet a frontin..

Balog Bercel
Author: Balog Bercel

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője. Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban én is benne vagyok, mert semmivel sem vagyok több sem kevesebb mint más. Az áltagosok átlag életét is élem. 15 éves korom óta foglalkoztat a versírás, ami néha össze is jön, néha pedig nagyon nem. Számomra a versírás afféle hobbi, egy dolog amiben sokszor úgy érezhetem, hogy jó vagyok. Verseim nem mindig a saját érzeseimről szólnak, gyakran képzelem magamat valaki más, vagy egy általam kitalált karakter bőrébe, és úgy próbálom elkezdeni az alkotást. Nem lényeges számomra, hogy hányan, vagy miként gondolnak verseimre. Leírom őket és bízok benne, hogy valami jót hoztam létre. Verseimmel való munka közben a legjobb érzés, amit érezhetek az, hogy írás közben részben magammal is beszélgetek. Megvitatom a belső gondjaimat, és a vers erre segít rávilágítani. Szeretek írni a szeretetről, mert a az a világ egyik legnagyobb mozgató eleme, a szeretért sokan bármit megtennének. Viszont megesik hogy a szeretet nélküliség adja soraim nyomó erejét, néha több van a betűk közt mint amennyit valójában is érnek. A versírást nem gondolom a magam részéről művészetnek, sokkal inkább egy érzésnek. Bárki képes lenne rá, és bárhol. Sikerélménynek fogom fel azt, ha tetszik...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Égbolt

Égbolt: mikor kék, s mikor szürke, Néha olyan, akár egy ürge, Ki ugrál, és folyton lármázik, S az egész Föld fölött pásztázik. Égbolt: mikor csend,

Teljes bejegyzés »

Kelt bukta

Már akkor elhatároztam, hogy sütök neki, amikor híre jött, hogy a bátyját megoperálták a szomszéd város kórházában. Szegény Papa! Izgult is a testvéréért, de az

Teljes bejegyzés »

Szereposztás

Enikő éppen színházi próbára sietett, amikor összefutott egykori osztálytársával, Áronnal. Legalább hat éve nem találkoztak, így kölcsönösen megörültek egymásnak. Szeretett volna beszélgetni a fiúval, de

Teljes bejegyzés »

Ha teknős lehetnék

Ha teknős módjára páncélt viselnék, az megvédene talán tőled is. Lassú léptekkel tovább araszolnék s megkeményíteném a szívem is.   Tudod, a teknősök sokáig élnek,

Teljes bejegyzés »