Bíróra várva…
„Megbomlott a
régi mérték,
percnyi álmok
tépték eszét.”
Mondta, mikor
tetten érték.
Ennyi volt a
védőbeszéd!
Most áll, mint ki
várja végét;
arcát dúlja
régi romlás.
Míg rágja a
papír szélét,
nyelvén csüng még
száz káromlás.
Volt itt minden:
okos óra,
csengő fészek
(szürke mobil),
felkent senkik,
buta nóta,
kimért átok
(az is steril).
Elharapta
a mondatot,
kit csak belső
úr fenyített;
önként színlelt
alázatot.
És lám ez mind
nem segített!
Bár bűneit
könny fürdeti,
irgalmat lop,
ki vétkezett.
A megbánást
is mímeli,
csak mert fény gyúlt
tette felett.
De állj! Nincs már
honnan lopni.
Dönt a bíró,
nincs kegyelem:
Tanulj tűrni,
és nem szólni!
Isten hozott
Történelem!
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...
