Víz fölé hajlik
Víz fölé hajlik
a szomorúfűz.
Bágyadt lombsátor,
nincs benne tűz.
Az ég peremére
hanyatlik a nap.
Színe vérvörös,
Bíbor, majd narancs.
Itt az idő, mikor
bennem is dúl az elem.
Benső, öntörvényű,
katartikus szerelem.
Gazdagító elememmé vált
a gyengéd, puha csók.
Feledhetetlen tüneménnyé,
mit a szám rád rajzolt.
Tüzes, izzó, lelkesült
szép ibolyakék szempár.
Könnybe lábad, olvadozik,
de vágyam már nem vár.
Elárulja titkait,
önkéntelen, félve.
Másként tudom nem lehetne,
remegek is térdben.
Nem csak arcom halovány
a hangom is színtelen,
Megakadok a beszédben,
Tán csuklom is hirtelen,
A szavak értelme helyett
így a szemek csendje szól,
szívem lüktetése ütemre
üvölt, dübörög, zakatol.
Láthatatlan hullámok
feszülnek így neki a térnek,
S mint villám sülnek ki,
hagynak nyomot a légben.
Már tökéletesen mindegy
mit gondolnak mások.
Az utca kőforgatagában
én mást úgysem látok.
Vezeti tekintetem,
odahúz magához
Kicsi piros ajka,
úgy éget, úgy lángol.
Leheletfinom szarkaláb
fut össze szeme körül.
Nevetésbe torkollik,
s szívem ennek úgy örül.
Szűrt fények bűvkörében
úsznak felhőpaplanok.
Tudom végleg enyém e lány,
Ha nem, inkább meghalok.
Csupa hatás, csupa élet,
lelkem lelkendezni késztet.
Szünös-szüntelen zenél,
hosszú boldogságot remél.
Bódít a léte, mint életkristály,
iszom szavát, hallom tisztán
Mint a csengettyűt a fenyőfán,
amit emlékem ma előránt.
S ami a legszebb benne
az a túláradó szerelemtenger.
Az egybeolvadt dimenzió,
a romantikus nagy vízió.
Mely frissíti, füröszti lelkem,
s örökre átformál engem.
Éltet mint világosság,
mint a kékbe olvadó tenger.
Author: Bolgárfalvi Z Károly
Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki Egyetemen, anyám az ELTE bölcsészkarán végzett. Jómagam a Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskolán szereztem diplomát szociálpedagógia szakon. A versek iránti szeretetem a gyermek koromból eredeztethető. Soha senkit nem hallottam úgy verset szavalni, mint anyámat, amikor József Attila kései siratóját szavalta nekem, oly átéléssel, oly megrendítően, potyogó könnyekkel szemében, hogy a végére mindketten sírtunk. Belehasított lelkembe egy gyönyörű fájdalom, amit ma sem tudok feledni, de megismételni sem. Talán innen ered a vágy, hogy megírjam azt a tökéletes verset, ami majd egyszer valaki mást hasonló élményhez juttat. Hitem szerint nehéz tudomásul venni, hogy az értékét vesztett világban egyre kevesebben olvasnak verseket és egyre kevesebben vásárolják a kortárs költők műveit. A költő feladata így nem más, mint, hogy a csend mögé hatoljon és áttörje az agyonhallgatás falát. Megjelent művek megvásárolhatók a képre kattintva. Bolgárfalvi Z Károly KÉK A NYÁRI ÉGBOLT http://publioboox.com/hu-HU/kek-a-nyari-egbolt Bolgárfalvi Z Károly Engedd vágyam szárnyra kelni http://publioboox.com/hu/-HU/engedd-vagyam-szarnyra-kelni Bolgárfalvi Z Károly Játékország furcsa népe http://publioboox.com/hu-HU/jatek-orszag-furcsa-nepe Bolgarfalvi Z Károly A kis hableány http://publioboox/hu-HU/a-kis-hableany Bolgárfalvi Z Károly Szerelmi álmok kísérnek utamon http://publioboox/hu-HU/szerelmi-almok-kisernek-utamon Bolgárfalvi Z Károly Elmaradt a szép ősz http://publioboox.com/hu-HU/elmaradt-a-szep-osz Bolgárfalvi Z Károly A felhőket elfújta a...
