Szelíden búg fenn az ágon “Vers a karanténból”

Bolgárfalvi Z Károly

Szelíden búg fenn az ágon

Szelíden búg fenn az ágon

Búg a gerle, búg, magányos

Ráhajol a messzi távol

Visszhang sehol, párja távol

Felhők súrolják a földet

Szelek érik, tépik őket

Szaggatják a zöld mezőket

Ömlik eső, ömlik bőven

Fenn olvadnak a csillagok

Lenn a tavasz úgy harsog,

Mint rakoncátlan kisgyerek

Futna szerte amint lehet

Dús tavaszi áradatok

Lankadatlan átutazók,

Mint vénasszonyok a padnál

Egymást szapulnák, ha hagynák

Természete van a létnek

Az igazi szép erénynek

Hol szikrázik a táj szerényen

Áldott örök napsütésben

Mosolyog a földi élet

Reménykedik szerepében

Reménykedik bátran abban

Természete majd kicsattan

S nem csak eső mossa arcom

Friss szellő is hűsít, karcol

Lelkem kapuja kitárul

S befogadja amin ámul

Elhagyott út mentén állva

Tiszta, kedves régi házak

Egykedvűen mesélik másnak

Az évek során mit is láttak

Mint kapaszkodtak a földbe

Mint kúsztak az indák körbe

Fojtogatva, tekergőzve

Mint tették vakolatukat tönkre

Szelíden búg fenn az ágon

Búg a gerle, búg, magányos

Ráhajol a messzi távol

Visszhang sehol, párja távol.

Bolgárfalvi Z Károly
Author: Bolgárfalvi Z Károly

Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki Egyetemen, anyám az ELTE bölcsészkarán végzett. Jómagam a Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskolán szereztem diplomát szociálpedagógia szakon.  A versek iránti szeretetem a gyermek koromból eredeztethető. Soha senkit nem hallottam úgy verset szavalni, mint anyámat, amikor József Attila kései siratóját szavalta nekem, oly átéléssel, oly megrendítően, potyogó könnyekkel szemében, hogy a végére mindketten sírtunk. Belehasított lelkembe egy gyönyörű fájdalom, amit ma sem tudok feledni, de megismételni sem. Talán innen ered a vágy, hogy megírjam azt a tökéletes verset, ami majd egyszer valaki mást hasonló élményhez juttat. Hitem szerint nehéz tudomásul venni, hogy az értékét vesztett világban egyre kevesebben olvasnak verseket és egyre kevesebben vásárolják a kortárs költők műveit. A költő feladata így nem más, mint, hogy a csend mögé hatoljon és áttörje az agyonhallgatás falát. Megjelent művek megvásárolhatók a képre kattintva. Bolgárfalvi Z Károly KÉK A NYÁRI ÉGBOLT http://publioboox.com/hu-HU/kek-a-nyari-egbolt Bolgárfalvi Z Károly Engedd vágyam szárnyra kelni http://publioboox.com/hu/-HU/engedd-vagyam-szarnyra-kelni Bolgárfalvi Z Károly Játékország furcsa népe http://publioboox.com/hu-HU/jatek-orszag-furcsa-nepe Bolgarfalvi Z Károly A kis hableány http://publioboox/hu-HU/a-kis-hableany Bolgárfalvi Z Károly Szerelmi álmok kísérnek utamon http://publioboox/hu-HU/szerelmi-almok-kisernek-utamon Bolgárfalvi Z Károly Elmaradt a szép ősz http://publioboox.com/hu-HU/elmaradt-a-szep-osz Bolgárfalvi Z Károly A  felhőket elfújta a...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Genezáreti tó / Biblia Lukács 8:22-25

A Genezáreti tó Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat

Teljes bejegyzés »

A Genezáreti tó

A Genezáreti tó Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat

Teljes bejegyzés »

VÉGSŐ BÚCSÚ

VÉGSŐ BÚCSÚ Tudjuk a költőnek az Ősz a gyengéje, Bár erősen didereg a kései szántás, A diószagú Ősz is bólogat feléje, A Nyárias időért most

Teljes bejegyzés »

Blamázs

     Blamázs Bécs főpályaudvarán a Münchenből érkező menetrend szerinti járatra meglepően sokan vártak. Sietve érkezett egy rövid bundás napszemüveges hölgy is. Barátnőjétől éppen elköszönt

Teljes bejegyzés »

Katica bogarak

Mostanában gyakrabban jövünk Bólyba. A család itt lakik. Aki meg nem, az hazavágyik ide, a békességbe. A templom tiszta és tán túl halk is. A

Teljes bejegyzés »

Tavaszváró

Karácsonyi csendben –szentek Vállamra szállnak, megpihennek. Füstös vonatfütty szétterül, Dér-párnán tücsök hegedül. Egy cinke ejti el a magot, Duzzogva köszönti A virradatot. Azután rám néz,

Teljes bejegyzés »