Hallgat a táj. Sejtelmek és titkok.
Víz csobog, csilingel hegyoldalban,
bukdácsol le sziklákon, köveken
kavics-mozaikmedrű patakba.
Zöld lombsátor a kékes ég előtt,
pufókon pöfeteg felhőpöttyök,
hasukat aranyfényben fürdetik,
virágokon zümmögnek a böglyök.
Nyugodt, szépséges léleksimulás,
lustán hömpölyög a folyó tova,
a mozdulatlan felszínen szinte
mint tükrön, csillog a Nap sugara.
Szellő nem rezzen, levél sem moccan,
Kabócák zenélnek, mesél a pagony.
Csepp-csepp, lopva megered az eső,
lombsátoron át rám hullik. Hagyom.
Author: Pocsai Piroska
Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás koromig szüleimmel és négy testvéremmel. A családban úgymond én voltam a „vakarék”, így a szeretet és kényeztetés ezer ágról szállt reám. A középiskolát 1968-ban Tiszaszederkény-Leninvárosban kezdtem, azóta itt élek családommal. Mióta nyugdíjas vagyok, írogatok, két éve próbálkoztam komolyabban gondolataimat versbe szedni. A POET. hu oldalon jelennek meg verseim Pocsai Piroska szerzői név alatt, valamint a Kaptárkövek Bükk aljai folyóiratban és a Rímkovácsok című lapban negyedéves rendszerességgel. A mindennapok érzéseit próbálom közvetíteni. Szeretem a szépet, szeretem az embereket és szeretem az életet.
