Ha gondolsz rá, hogy újra láss,
nézz be hozzám! Várlak, kedves.
Ne félj, a múlt nem zaklat fel,
a szívem már szelíd, csendes.
Tovalibben, szellő szárnyán
figyel egy régvolt darabka,
csipkés felhőknek lágy ölén
múlt képét űzi, zavarja.
Kutakodok emlékek közt:
– első randevúnkra várok,
virágot hozol, jössz felém,
szerelmes gerlepár egy ágon… –
Gyűrt képű idő. Már régen
engedett büszkeségéből,
kortól málló sziklák ábrándos
sóhaja visszhangzik völgy felől.
Elfogyott már a vádló szó,
hagyom mellém bújni a csendet.
Mosolyogj, ne szólj, ne ígérj,
csak jöjj, látogass meg, kedves!
Author: Pocsai Piroska
Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás koromig szüleimmel és négy testvéremmel. A családban úgymond én voltam a „vakarék”, így a szeretet és kényeztetés ezer ágról szállt reám. A középiskolát 1968-ban Tiszaszederkény-Leninvárosban kezdtem, azóta itt élek családommal. Mióta nyugdíjas vagyok, írogatok, két éve próbálkoztam komolyabban gondolataimat versbe szedni. A POET. hu oldalon jelennek meg verseim Pocsai Piroska szerzői név alatt, valamint a Kaptárkövek Bükk aljai folyóiratban és a Rímkovácsok című lapban negyedéves rendszerességgel. A mindennapok érzéseit próbálom közvetíteni. Szeretem a szépet, szeretem az embereket és szeretem az életet.
