Kövezzetek csak meg
vagy hányjatok rám szitkokat
ezer meg ezer szájból szóljon
az indulat, de én
nem félek!
Bennem a hit már
gyökeret vert rég
nincs selejtes gondolat
nincs elárvult, elhagyott alkonyat
az én templomomba
most is besüt a Nap!
Én nem félek!
Nem bújok
magamba nyílok, virágot bontok
zöldellő templomhajóm
hűsében csak hallgatom
a mindent…
mert beszél…
Itt van…
Aranyszobrok helyett
a szél nyelvén
súg belém igazat!
Egymásba karolunk.
Én nem félek!
Otthona vagyok
a reménynek!
A karzaton
madártollú angyalok
zenélnek.
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm - amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik - megsokszorozódik.
