Az én templomom

Kövezzetek csak meg

vagy hányjatok rám szitkokat

ezer meg ezer szájból szóljon

az indulat, de én

nem félek!

Bennem a hit már

gyökeret vert rég

nincs selejtes gondolat

nincs elárvult, elhagyott alkonyat

az én templomomba

most is besüt a Nap!

Én nem félek!

Nem bújok

magamba nyílok, virágot bontok

zöldellő templomhajóm

hűsében csak hallgatom

a mindent…

mert beszél…

Itt van…

Aranyszobrok helyett

a szél nyelvén

súg belém igazat!

Egymásba karolunk.

Én nem félek!

Otthona vagyok

a reménynek!

A karzaton

madártollú angyalok

zenélnek.

 

Pelesz Alexandra
Author: Pelesz Alexandra

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm - amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik - megsokszorozódik.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

VOLT EGYSZER EGY KIRÁLY

Őfelsége kedélyét sötét gondok nyomasztották. II. Kalafánc, a hedonok királya már csaknem húsz esztendeje koptatta a trónt, és országa történetében ez ez szokatlanul hosszú időnek

Teljes bejegyzés »

Vészmadár

Vészmadár Száguldnak az SMS-ek az éterben Mit hátukra vesznek a varjak: kár, kár… Hej haj, de magas lett ismét az olaj ár Kevés lesz az

Teljes bejegyzés »
Versek
Fejérvári Sámuel

Három kor lelke ég

Három kor lelke ég   Három kor, három kor lelke ég, Kiknek már három szó is elég.   Első királyi, arca a kő, Lomha szemén

Teljes bejegyzés »
Versek
Fejérvári Sámuel

Téli táj

Téli táj   Havas erdő, hideg tél, Csíp a hideg, csíp a szél, Csíp a hideg akarat. Páncél fedi a tavat,   Páncél fedi a

Teljes bejegyzés »

Egy téli mese

Beck Brigitta: Egy téli mese   December eleje volt és köd szállt a tájra, Szürke füstben álltak a büszke gyárépületek, Felhőket leheltek az ég sötétlő

Teljes bejegyzés »

A kóbor kutya útja

Nem ő ment már, csak vitte a lába, Monoton lépkedett az út száraz porába, Fáradt szeme a házakat kereste, Pihenni vágyott sovány kis teste, Mégsem

Teljes bejegyzés »