Fonnyadt bőr alatt
felnyög az élet
réved a szempár
félig még itt, félig már
odaát éled,
sajgó napok szabdalta
homlokon felelet ül
mindent-tudás
önvallomás
benne bűnbánat nincs
lehulló lélekbilincs csörren
ahogy felszabadul
a sóhaj:
nincs gyarló emberi vétek,
mit az Isten fel nem oldoz!
hisz minden barázda
megbánást hordoz…
Fonnyadt bőr alatt
felsír az élet,
eszmél, születik
önvalóra ébred.
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik – megsokszorozódik.
