Forró pesti est

Forró pesti est

 

A tér kispadján türelmesen várok,
csend uralkodik, nyugodt már a város.

Nem vagyok egyedül a Pesti fényben,
boldog párok sétálnak a Kálvin téren.

Villamos hangja megtörten csikorog,
minden kereke fáradtan nyikorog.

Varázslatos robaj irányít mindent,
nézem, hallgatom e varázslatos filmet.

Nyílnak az ajtók, nagy a sürgés-forgás,
végtelen utazást szolgálja e zsongás.

Megpillantom tűzről pattant mátkám,
törékenysége nekem gyönyörű látvány.

Rugalmas alakja nem rideg márvány,
karcsú teste hajlékony, mint a páfrány.

Csobogó szökőkút alkotta szivárványkép,
mikor kedvesem az útról a járdára lép.

A madarak énekének esti csacsogását,
Istennő vezényli most az élet valóságát.

Megremegek, megérint egy bálvány,
igaz szerelem ez, nem kósza járvány.

Találkozásunk pillanata Istentől eredő,
körülöttünk pirosan izzik a forró levegő.

Átölelem, mohón megcsókolom a kezét,
milliószor dúdolom kedvesen csengő nevét.

Lobogva világít a szerelmek megállója,
A boldogság meleget árasztó kandallója.

Gyorsan felszállunk az érkező járműre,

szerelmünknek Ő lesz mozgó iránytűje.

                                                           Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

9 + 1 =

Lelkem tavasza

A magány a legrosszabb társaság. Fájdalmas űrt feszít az ember mellkasába, szívébe sóvárgást csalogatva, elméjébe pedig szüntelenül ugyanazt az arcképet vetítve. Az egyedüllét mindig is

Teljes bejegyzés »

Április

Feketébb az éj, Ezüst a hodfény, S lágy felhők ölén Ringom fénykörén. Lila orgonák, Múltak illatán, Álmodnak elém, Magány éjjelén. Mosolyod érint Hideg csókodban. S

Teljes bejegyzés »

A béke áldozatai

Szénnel rajzolt világban élek. Minden szürke. A felhős égbolt, a kavicsos talaj, a nyugaton vánszorgó hatalmas folyam. A behemót épületek, a köztük közlekedő ormótlan vonat.

Teljes bejegyzés »

adoráció az aggodalomhoz

földig hajolok előtted és hódolok neked ó hatalmas aggodalom teljesen átadtam magam neked  rendelkezz velem mint anyáimmal nemzedékről nemzedékre hisz mindvégig velünk maradsz  irgalmazz ó

Teljes bejegyzés »