Remény haikuk (12.)

Pályaudvar

 

 

Két állomás közt

vesztegel magányosan

a lehetőség

Németh Zsolt László
Author: Németh Zsolt László

Németh Zsolt László az Irodalmi Rádió szerzője. „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”Valahogy ez a nagyszerű gondolat mindig elkísér, akár alkotás közben is. Aki leírta zseniális ember volt, etalon, a mindenséggel mérhető. Sokszor gondolok azokra a nagyszerű művészekre akik gyermekkoromtól fogva hatással voltak rám, lehet akár zenész, képzőművész, színész.. Már nagyon fiatalon ilyen emberek közt mozgolódtam, édesapám hivatása okán. Egy nagy szimfonikus zenekar fontos embere volt, én pedig sokat „tébláboltam” mellette. Mostanság is gyakran beszélgetünk ezekről az emlékekről, nem kihagyva a humoros epizódokat.A szociális szférában dolgozom, mely néha embert próbáló feladat, ám szeretem a kihívásokat. Hívő emberként próbálok a mindennapokban élni, ami nagyszerű dolog a nehézségek ellenére is! Antológiákban, irodalmi folyóiratokban, pályázatokon publikáltam, több a Nyugat-magyarországi Egyetem által meghirdetett pályázat és egy nemzetközi 56'-os pályázat nyertesei közt szerepelhettem, előbbiekben első, utóbbiban második helyezettként.. A SZÓ-KINCS antológia is megtisztelt bizalmával 2017-ben, az Aquincumi költőversenyen szintén 2017-ben döntőbe jutott egy hexameterem. 2018-ban a SZÓ-KINCS szerzők antológiájába hívott meg az Aposztróf Kiadó, s nagy öröm volt számomra, hogy az Irodalmi Rádió is befogadott nagyszerű alkotói csapatába. Jó tudni, hogy mennyi tehetség jár-kel köztünk! Tagja vagyok a Héttorony Irodalmi Magazin szerzői gárdájának is hosszú évek óta, a Holnap Magazin írott változatában...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tél a pusztán

Végtelen pusztán csak a csend járna, ha a szél süvöltve nem pásztázna. Cifrázza vígan a hótakarót, beborítaná az arra járót.   A buckákat bőszen szaporítja,

Teljes bejegyzés »

Szótlanul

Ágyad mellett tűzben ülve, figyelek színevesztett szemedre. A léttel csatákat űzve, nincs már kedves hangodnak ereje.   A szó így nem jár be csöndbe, én

Teljes bejegyzés »

Szerep

  Játszunk a színpadon, vázolva a szépet, mutatjuk e képet, mit élvez a képzet. Eközben a lelkiismeret meggyötör, valós éned nem ábrándokat eszközöl.   Olykor

Teljes bejegyzés »

Reménytelenség

Színe szürkül, közérzete romlott, kedve kisiklott, az erő kopott. Vajon mi okozhat újra gondot? A kórság ismét ostromba fogott?   Recsegnek a kórházi kerekek, előkerülnek

Teljes bejegyzés »

Pezsgés

Langyos fuvallat jelzi az ünnepet, lampionokat lenget örömében. fák koronái zizegnek csendesen. medence vize megcsillan a fényben.   A tósztot szájról szájra adogatják, koccintás hangja

Teljes bejegyzés »

Ölelés

Gyakorta imbolyog a létben a lélek, ványadttá lesz a test, borzongnak érzések. Kóbor gondolatok torz irányba lépnek, alacsonyan suhannak el a remények.   Fájdalmas tények

Teljes bejegyzés »