Minden6ó

Én több vagyok mint az Isten, mert én megtudok halni, vele ellentétben.

Létrehozott a saját képére minket, és ismeri tudja elvileg, minden léptünket.

Nem kívánok neki semmi rosszat vagy halálkínt, ha van, majd szánakozom, ha nincs hát nincs.

Bezárult a kapu amin beléptem az éjjel, magamra hagyatva érzem magam, hiába hiszek magában a hitben.

Nem vettek meg senkit ki bátran ki áll elé és szánakozik, én maradtam az, aki mindezekről csak álmodozik.

Nyugodtan gondolj arra hogy kegyetlen vagyok, egy hatalmas Ateista, lehetnék saját magába fojtott kapitalista.

Bátran ereszkedek halálommal majd a bocsánatért, közkívánatra jöttem csak el oltalmáért.

A halál az élet része, nem egy lény, nem egy természet feletti erő, a halál a mindent elpusztító ábrándos mező.

Egy mező, melyre ha kilépsz jobb belátás hidd el nem fogadd, a benned lévő összes harag egy okból fakad.

Nem hittem, hitetlen voltam. Nem fogadtam el semmit, figyeltem az igaz szóra.

És ha én kerülök majd a föld alá, megtudhatom , hogy nincsen semmi itt fent.

De valószínűleg nincs Isten.

 

Balog Bercel
Author: Balog Bercel

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője. Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban én is benne vagyok, mert semmivel sem vagyok több sem kevesebb mint más. Az áltagosok átlag életét is élem. 15 éves korom óta foglalkoztat a versírás, ami néha össze is jön, néha pedig nagyon nem. Számomra a versírás afféle hobbi, egy dolog amiben sokszor úgy érezhetem, hogy jó vagyok. Verseim nem mindig a saját érzeseimről szólnak, gyakran képzelem magamat valaki más, vagy egy általam kitalált karakter bőrébe, és úgy próbálom elkezdeni az alkotást. Nem lényeges számomra, hogy hányan, vagy miként gondolnak verseimre. Leírom őket és bízok benne, hogy valami jót hoztam létre. Verseimmel való munka közben a legjobb érzés, amit érezhetek az, hogy írás közben részben magammal is beszélgetek. Megvitatom a belső gondjaimat, és a vers erre segít rávilágítani. Szeretek írni a szeretetről, mert a az a világ egyik legnagyobb mozgató eleme, a szeretért sokan bármit megtennének. Viszont megesik hogy a szeretet nélküliség adja soraim nyomó erejét, néha több van a betűk közt mint amennyit valójában is érnek. A versírást nem gondolom a magam részéről művészetnek, sokkal inkább egy érzésnek. Bárki képes lenne rá, és bárhol. Sikerélménynek fogom fel azt, ha tetszik...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha nem leszel mellettem

Ha nem leszel többé mellettem, Szíved nem pihen meg szívemen, Hová is repülnék nélküled Messzire tűnő szürke fellegen? Patakcsobogásban lágy hangod susog, Lángod megperzsel vöröslő

Teljes bejegyzés »

Ismeretlen Barbara

(3 soros-zárttükrös) A szerelemvágyam ki van szögezve egy hirdetőtáblára, Nincs senki érdeklődő, csak a magány csókol, de két pofára… A szerelemvágyam ki van szögezve egy

Teljes bejegyzés »

Oximoronos lét…

Visszás faramuciságok! Világ annyira el van romolva, hogy embertömegek, a „jót”, nem is értik… A rosszért rajonganak, művelik, és még kérik! Azt, hogy ezt elvesztik:

Teljes bejegyzés »

Már elmúlt

Már elmúlt, nem a törvény alázatos szolgája vagyok, De a versírásban nagyon is jeleskedni akarok. Igyekszek jókat írni, legyenek tele lélekmarkok. Már elmúlt az, az

Teljes bejegyzés »

Ezerarcú Balaton

Ezerarcú Balaton Ó, Te hazámfia! Szeretünk! Vized a miénk. * Ezerarcú Balaton Gyönyörködünk is orcáidban… Vized… aranyból! * Ezerarcú Balaton Tudat simogat, hogy miénk vagy.

Teljes bejegyzés »