Mint nyíló virág a tavaszi kertben

Kacskaringós utakon, vakon járt vizeken

Elcsábított a rég nem hitt szerelem.

Hideg volt és selymes, a legjobb üveges Heineken.

Megjártam, és voltam a legszebb helyeken.

Más nem is lehetett volna a szerepem.

De elkísért a végtelen szeretet.

Sokszor így szerettem az életem.

És vidám voltam minden percben.

Mint nyíló virág a tavaszi kertben.

Balog Bercel
Author: Balog Bercel

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője. Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban én is benne vagyok, mert semmivel sem vagyok több sem kevesebb mint más. Az áltagosok átlag életét is élem. 15 éves korom óta foglalkoztat a versírás, ami néha össze is jön, néha pedig nagyon nem. Számomra a versírás afféle hobbi, egy dolog amiben sokszor úgy érezhetem, hogy jó vagyok. Verseim nem mindig a saját érzeseimről szólnak, gyakran képzelem magamat valaki más, vagy egy általam kitalált karakter bőrébe, és úgy próbálom elkezdeni az alkotást. Nem lényeges számomra, hogy hányan, vagy miként gondolnak verseimre. Leírom őket és bízok benne, hogy valami jót hoztam létre. Verseimmel való munka közben a legjobb érzés, amit érezhetek az, hogy írás közben részben magammal is beszélgetek. Megvitatom a belső gondjaimat, és a vers erre segít rávilágítani. Szeretek írni a szeretetről, mert a az a világ egyik legnagyobb mozgató eleme, a szeretért sokan bármit megtennének. Viszont megesik hogy a szeretet nélküliség adja soraim nyomó erejét, néha több van a betűk közt mint amennyit valójában is érnek. A versírást nem gondolom a magam részéről művészetnek, sokkal inkább egy érzésnek. Bárki képes lenne rá, és bárhol. Sikerélménynek fogom fel azt, ha tetszik...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgyse zárja le

Teljes bejegyzés »

volna jó

még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a Vénusz ragyogását még a vörösbe hajló Marsot is

Teljes bejegyzés »

Amikor én még kicsi voltam

Tegnap Kecskeméten jártam, és találkoztam rég nem látott unokahúgommal, – aki mindössze egy hónappal fiatalabb, mint én, és akivel gyerekkorunkban egymás közelében éltünk. Iskolába is

Teljes bejegyzés »

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »