Kacskaringós utakon, vakon járt vizeken
Elcsábított a rég nem hitt szerelem.
Hideg volt és selymes, a legjobb üveges Heineken.
Megjártam, és voltam a legszebb helyeken.
Más nem is lehetett volna a szerepem.
De elkísért a végtelen szeretet.
Sokszor így szerettem az életem.
És vidám voltam minden percben.
Mint nyíló virág a tavaszi kertben.
Author: Balog Bercel
Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője. Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban én is benne vagyok, mert semmivel sem vagyok több sem kevesebb mint más. Az áltagosok átlag életét is élem. 15 éves korom óta foglalkoztat a versírás, ami néha össze is jön, néha pedig nagyon nem. Számomra a versírás afféle hobbi, egy dolog amiben sokszor úgy érezhetem, hogy jó vagyok. Verseim nem mindig a saját érzeseimről szólnak, gyakran képzelem magamat valaki más, vagy egy általam kitalált karakter bőrébe, és úgy próbálom elkezdeni az alkotást. Nem lényeges számomra, hogy hányan, vagy miként gondolnak verseimre. Leírom őket és bízok benne, hogy valami jót hoztam létre. Verseimmel való munka közben a legjobb érzés, amit érezhetek az, hogy írás közben részben magammal is beszélgetek. Megvitatom a belső gondjaimat, és a vers erre segít rávilágítani. Szeretek írni a szeretetről, mert a az a világ egyik legnagyobb mozgató eleme, a szeretért sokan bármit megtennének. Viszont megesik hogy a szeretet nélküliség adja soraim nyomó erejét, néha több van a betűk közt mint amennyit valójában is érnek. A versírást nem gondolom a magam részéről művészetnek, sokkal inkább egy érzésnek. Bárki képes lenne rá, és bárhol. Sikerélménynek fogom fel azt, ha tetszik...