Remény haiku (13.)

 

Bakony

 

Nekem nem Párizs

a barnán átölelő

zsongító csoda…

Németh Zsolt László
Author: Németh Zsolt László

Németh Zsolt László az Irodalmi Rádió szerzője. „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”Valahogy ez a nagyszerű gondolat mindig elkísér, akár alkotás közben is. Aki leírta zseniális ember volt, etalon, a mindenséggel mérhető. Sokszor gondolok azokra a nagyszerű művészekre akik gyermekkoromtól fogva hatással voltak rám, lehet akár zenész, képzőművész, színész.. Már nagyon fiatalon ilyen emberek közt mozgolódtam, édesapám hivatása okán. Egy nagy szimfonikus zenekar fontos embere volt, én pedig sokat „tébláboltam” mellette. Mostanság is gyakran beszélgetünk ezekről az emlékekről, nem kihagyva a humoros epizódokat.A szociális szférában dolgozom, mely néha embert próbáló feladat, ám szeretem a kihívásokat. Hívő emberként próbálok a mindennapokban élni, ami nagyszerű dolog a nehézségek ellenére is! Antológiákban, irodalmi folyóiratokban, pályázatokon publikáltam, több a Nyugat-magyarországi Egyetem által meghirdetett pályázat és egy nemzetközi 56'-os pályázat nyertesei közt szerepelhettem, előbbiekben első, utóbbiban második helyezettként.. A SZÓ-KINCS antológia is megtisztelt bizalmával 2017-ben, az Aquincumi költőversenyen szintén 2017-ben döntőbe jutott egy hexameterem. 2018-ban a SZÓ-KINCS szerzők antológiájába hívott meg az Aposztróf Kiadó, s nagy öröm volt számomra, hogy az Irodalmi Rádió is befogadott nagyszerű alkotói csapatába. Jó tudni, hogy mennyi tehetség jár-kel köztünk! Tagja vagyok a Héttorony Irodalmi Magazin szerzői gárdájának is hosszú évek óta, a Holnap Magazin írott változatában...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »