Rózsa Iván: Az én szívós édesanyám…
A korona garázdálkodik, és anyám idős és beteg…
Éjszakánként időnként nem alszik, mert egész testében remeg…
Normál esetben, ha kell; vonatra, kocsiba ül az ember:
De most a helyzet nem normális, hanem teli kényszerekkel.
Én Budakalászon, ő Pécsett; egymástól kétszáz kilométer távolságban:
Naponta kétszer beszélünk hosszan telefonon, kiben bízhatna másban?!
Egyedül él, özvegy; de jó barátnőből, rokonból van bőven:
És nemsokára a járvány is véget ér, a vírus tán elmenőben.
Anyám szívós; ebben Don-kanyart, hadifogságot túlélt nagyapámra üt:
Délelőtt, mikor vásárolni indul, felveszi a maszkot és a kesztyűt.
Mindent kibír: vastagbél-tumort, leukémiát, epeműtétet, bélcsavarodást:
Jó kezekben van Pécsett, az átlagosnál sokkal jobb itt a betegellátás.
Anyám felveszi a harcot vírussal is, előítélettel; leküzdi a magányt:
Nyolcvan felett is még élni akar, remél, és el tudja látni magát.
Bocsánat elvtárs-urak, ott fent, hogy fizetni kell még neki nyugdíjat:
De talán tévedett Dino Buzzati; a „hajtóvadászat öregekre” még elmarad!
Budakalász, 2020. május 2., Anyák Napja előtti este…
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
