Papp András: Apokalipszis

(Egy bányász emlékére)

Jaj! Láttalak!
Szívemből próbállak
kiűzni,
de agyam, e kemény föveny,
mint évezredek lábnyomát megőrző,
megkövesedett mocsári iszap,
őrzi emlékedet.

Jaj! Láttalak!
Láttalak élőhalottként vergődni
filléres lepedőn,
szűkölve, vonyítva, reszketve,
félni a haláltól öntudatlanul,
élni tudó világunktól elzárva,
és mégis élni akarva.

Jaj! Láttalak!
Láttalak két deszka közé beszorítva,
és mintha már fölötted is
deszkaboltozat volna.

Jaj! Láttalak!
Láttalak, mint eldobott,
kiszolgált rongycsomó,
s már lábad is ette a rák.

Szemed kékjéből hol van az élet?
Szád pirosából hol van a szó?
Karod izmaiból hol van az erő?
Szürke hajadból hol van a szín?
Ajkadról hová hullanak értelmetlen szavak?
Mit látsz a világból?
A tavaszi fényözönből?
Mit hallasz rideg kórtermek kongásából?
Mi maradt gürcös, robotos,
keményre szabott életedből?
Jaj! Láttalak!
Láttalak, és betöltött engem a tűz.
Látomásomban hosszú sorban
szőke és fekete asszonyok,
szőke és fekete férfiak,
szőke és fekete gyermekek,
holthalvány asszonyok,
holthalvány férfiak,
holthalvány gyermekek
vonultak szembe velem,
fűztek szemük szuronyára,
üres szemük szuronyára,
zártak be üres koponyába,
fekete, démoni koponyába,
fontak keresztül csontváz karokkal,
őröltek porrá,
örökös humusszá
az idők malmain.

Jaj! Láttalak!
Láttalak, és te nem láttál!
Csak néztél,
és pupillád feketéjében
őrjöngött a kín.
A fájdalom vasmarka
derékszögbe görbítette tested,
s vonagló őrület rezgett az arcodon.
És mint elszálló cigarettafüst,
a sok csirkecombbal tömött
közönyös arc között,
a hörgésed az űr,
az embert kitöltő közönyös űr
martaléka lett.

Jaj! Láttalak!
Láttalak, és elrohantam.
Elrohantam, de nem tudom hová.
Csak mentem, mint bunkóval megütött bika.
Szemem vörösbe, vörösbe, kékbe,
szemem sárgába, zöldbe,
szürkébe, feketébe…
Csak mentem.
És céltalan célomhoz érve,
legényes, bicskás tivornyáink
csendes tanújában,
Vass kocsmájában
holtrészegre ittam magam.
És mint felakadt hanglemeztű,
folyton azt mondogattam:
Úristen! Ennyi az élet?
Úristen! Ez az élet? Ez a lét?
Ez a lét, és ez a nemlét?

Jaj! Láttalak!
Láttalak és azt mondtam:
hát üssenek agyon!
Mert nekünk nincs a morfium káprázata,
kínjaid mi, kik még élünk,
már mi sem bírjuk viselni tovább.
Jaj! Hát halj!
Halj meg, hogy bennünk
tovább élhessen az emlékezet.
Tovább élhessen szemed mosolya,
szád nevetése,
izgatott hangod percegése,
derékroppantó baráti ölelésed,
simogató lapátnyi tenyered,
tovább élhessen az emléked.

Jaj! Ne halj!
Élj! Gyógyulj! Remélj! Szeress!
Akard az életet!

Józanul – tudom –
hiába mondom.
Elvisz a rák.
De a mi lelkünkben,
és gyermekeidben
élj még sokáig!
Élj tovább!

Epilógus.
(Két nap múlva,
csendesen mormolva.)

Lám, oda jutottál,
ahová mi csak készülünk,
lám, már túl vagy azon,
amiért mi még élünk.

Mi őrzünk.
Őrzünk, mert voltál barát,
voltál ember,
voltál szavát,
ígéretét nem feledő testvér.
Kenyered volt az a kenyér,
melyből mindannyian ettünk.
S mert szerettünk,
megmaradsz szívünkben,
agyunkban, emlékeinkben.
Megőrzünk dolgos hétköznapjainkban
annak, aki voltál,
akinek megmaradni
ma nagyon nehéz:
megőrzünk embernek.

Jaj! Láttalak!
Láttalak utószor!
Meggyötört, szenvedő,
borostás arcodat,
utolsó, elbukott harcodat
nem felejtem el soha.
Szívemben őrizlek,
mint oltár előtti örök lángot,
mert voltál,
mert vagyok,
mert én is oda tartok:
az örök csendbe,
az örök békébe…

…és érted
imádkozom.

Papp András
Author: Papp András

Papp András az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2007. cím birtokosa. "Születtem 1938-ban Nyíregyházán. Édesanyám cseléd volt, édesapám kőműves, aki eltűnt az orosz fronton. Nagyon nehéz körülmények között éltem, a társadalom peremén, sokszor éhezve, fagyoskodva. Sorsom az általános iskolától és a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumtól – néhány év kihagyással - egyenes úton vezetett a miskolci Aknászképző Technikum levelező tagozatára, és újabb néhány év kihagyásával az egri Tanárképző Főiskola Népművelő szakának levelező tagozatára. Tanulás közben azért kénytelen voltam mással is foglalkozni. Először is megnősültem, egy évre rá megszületett első gyermekem, ezért a családról is gondoskodni kellett. Sok mindennel foglalkoztam: voltam kőművesek, majd asztalosok mellett segédmunkás, lőszerraktárban betanított munkás, bányában csilletoló, un. "urasági", frontfejtésen csillés, bányafelmérő segéd, bányamérő technikus, gépészeti előadó, legvégül nyugdíjazásomig mintegy 25 éven keresztül művelődési ház igazgató. E közben, hogy ne unatkozzak, elvégeztem egy két éves amatőr színjátszó rendezői tanfolyamot is. "B" kategóriás (középfokú) oklevelet szereztem. 1962-től Izsófalván, majd Alberttelepen színjátszó csoportot vezettem. 1990-ben, igazgatói teendőim megsűrűsödése miatt hagytam abba. A közel harminc év alatt több, mint 350 előadást tartottunk a környező bányász lakta településeken. Olyan nagysikerű bemutatók szerepeltek a repertoárunkban, mint Szigligeti Liliomfija, Illyés Gyula Bolhabálja, Csehov Leánykérése, Hans Sachs Vásári komédiái, vagy Vaszíljev: Csendesek a hajnalok című színműve,...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Álomfoszlány

Semmi felhők közül fuvallat szökkent, hétköznapom maszkját puhán letépte. Szép lettem akkor ott, tükröm lett egy álom, sikerült egy percre álomképpé válnom. Bennem születtek rég

Teljes bejegyzés »

Irány a Mars

Neumann János tiszteletére Az őszi félév elején néhány hallgató beszélget az egyik folyosón. Azon tanakodnak, hogy milyen választható tantárgyat vegyenek fel. Képzeld fel lehet venni

Teljes bejegyzés »

A Körös partján

A Körös partján. Írta: Egyed-Husti Boglárka A Körös partján van egy kis stég. A stég mellett van egy kis szálloda és almafa mindenhol. Régen ugyanis

Teljes bejegyzés »
Prózák
Laczkó Ilona Adél

Nyílsebes főnemes

Nyílsebes főnemes   Ritka meleg nyár volt. Szellő se lebbent, forróságban izzott az ecsedi határ, az ég olyan kék volt, hogy szinte vakítottak rajta az

Teljes bejegyzés »

Musztafa kincse

Ezen a tavaszon a Kiskanizsát a várostól elválasztó patak irgalmatlanul megáradt. Az árhullám a töltés mentén sorakozó kerteket is elöntötte. Miután a víz visszahúzódott, Kérics

Teljes bejegyzés »

Hárman a K30-ban – 2023. január 25.

Az Irodalmi Rádió felolvasóest-sorozatának második alkalmára 2023. január 25-én került sor a K30 Art Caféban. A felolvasó szerzők ezúttal Váradiné László Mária, Peter Shepherd és

Teljes bejegyzés »