REMÉNY

A fény árnyékban pihen

Tünödve néz le a tájra

Mintha valakit várna

S csendben ,némán figyel

De az úton senki sem jár

Nyomasztó emlékek és gondok közt

Lakik a szivkben egy bezárt világ

Dermedt mozdulatlanságban

Alszik a néma táj

Körös ,körül a világban

A virus méreg foga rág

Öl és pusztit mindenfelé

De fent a magasban

Már egy fehér galamb száll

S szájában egy csodás zöldellö olajág

Blažekné Benik Mária

Minden jog fenntartva

Blažekné Benik Mária
Author: Blažekné Benik Mária

Blažekné Benik Mária az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem BLAŽEKNÉ BENIK MÁRIA, születtem április 12-én Tornalján (Szlovákia). Itt jártam gimnáziumba, majd Rozsnyón szociáljogot tanultam és Rozsnyón a psichológiai tanácsadóban helyezkedtem el, valamint árvaházakba is jártam dolgozni és a szociális ügyosztálnyak is sokszor segítettem a család szociális programjának a fejlesztésében. Pozsonyban 1982-ben színházi és rendezői, valamint bábszínházi rendezői képesitést szereztem, majd amatőr szinházakban szerepeltem. A Komenský Egyetem teológiai szakán 1996-ban pedagógiából, psichológiából és teológiából államvizsgáztam. Jelenleg Rozsnyón lakom, három felnőtt gyermek édesanyja vagyok. 2 fiú és egy lány. Verseket már gyerekkorom óta írok, de mivel édesapám 14 éves koromban, édesanyám pedig 16 éves koromban halt meg, így a verseimben gyakran érezhető volt a gyász, a szenvedés. Verseim a katolikus valamint a református újságokban jelentek meg és gyerek lapokban, valamint a járási magyar újságokban is. A járási újság egyik rovat szerkesztője is voltam. Miskolcon 2016-ban a Hermann Ottó Múzeum által kiírt Istvánffy Gyula Honismereti Gyüjtőpályázatán felnőtt kategóriában díjat kaptam és oklevélben valamint könyvjutalomban részesítettek. Könyvem a Miskolci Hermann Ottó Múzeuban található. 2O13- ban súlyos reumás artritisz gyulladásos betegséget kaptam és volt idő, amikor járni sem tudtam csak feküdni, de közben írtam a verseket a Kortárs Költők oldalára, valamint más közösségi oldalra is....

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

FÉLTŐ SZERETET

Az ember a Földön, Egy parányi porszem. Egoja csúcsra tör, Hiszi, tökéletes.   Árnyékvilág Ura, Bábúként mozgatja, Sötét függöny mögül, Jókat mulat rajta.   Fény

Teljes bejegyzés »

Emlékezz!

Emlékezz! Írta: Egyed-Husti Boglárka Emlékezz-mondta a fejembe lévő hang, de én nem akartam Lakitelekre emlékezni. Aztán egyszer mégis ott voltam az emlékeim között. Főiskolás vagyok

Teljes bejegyzés »

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgysem csukja le

Teljes bejegyzés »