Sér-ülés

Ez a nap is hosszú volt ám… Ezek a bizonyos éjszakák…

Az éjszakák ahol egyedül vagy, amikor megmutatod mennyi az elégséges magadból

Ne hagyd magadat elveszni, de mindenki sírni fog.

Mindenki sérül… Néha.

Néha teljesen rossz minden, és itt az idő magadra, a nap is hosszú volt.

Úgy érzed össze omlasz, gondolkodsz hogy eleged lett az életedből.

 

Figyelj: Mindenki sajnálni fog, ha sajnáltatod magad.

Fellángoló és eltűnő, ázott senki maradsz.

De akkor is fogd a kezét, vagy fogd a saját kezed.

Nem biztos hogy a holnapnak terve van majd veled

Nézd meg mennyien maradtak melletted.

 

A karjaid kitárva, és hozzá bújsz, mert a nap hosszú volt.

Gondolkodsz azon hogy bújhatsz e még.

De ne bántsd akkor se magad! Belőled is egy senki marad, néha, de tényleg néha mindenki sérül.

 

És meggyógyítanak istenek, vagy váltig állított tévhitnek hitt hittek.

És este a zuhany alatt nem marad meleg víz, csak hideg. Mindenki sérül, olykor elfog az ideg.

Szoríts ökölbe a kezed, de soha, soha ne hagyd leereszteni a lelked.

Aki lát téged, és tudja, úgy akar majd, és elmondja majd hogy mennyire szeret.

Balog Bercel
Author: Balog Bercel

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője. Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban én is benne vagyok, mert semmivel sem vagyok több sem kevesebb mint más. Az áltagosok átlag életét is élem. 15 éves korom óta foglalkoztat a versírás, ami néha össze is jön, néha pedig nagyon nem. Számomra a versírás afféle hobbi, egy dolog amiben sokszor úgy érezhetem, hogy jó vagyok. Verseim nem mindig a saját érzeseimről szólnak, gyakran képzelem magamat valaki más, vagy egy általam kitalált karakter bőrébe, és úgy próbálom elkezdeni az alkotást. Nem lényeges számomra, hogy hányan, vagy miként gondolnak verseimre. Leírom őket és bízok benne, hogy valami jót hoztam létre. Verseimmel való munka közben a legjobb érzés, amit érezhetek az, hogy írás közben részben magammal is beszélgetek. Megvitatom a belső gondjaimat, és a vers erre segít rávilágítani. Szeretek írni a szeretetről, mert a az a világ egyik legnagyobb mozgató eleme, a szeretért sokan bármit megtennének. Viszont megesik hogy a szeretet nélküliség adja soraim nyomó erejét, néha több van a betűk közt mint amennyit valójában is érnek. A versírást nem gondolom a magam részéről művészetnek, sokkal inkább egy érzésnek. Bárki képes lenne rá, és bárhol. Sikerélménynek fogom fel azt, ha tetszik...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Jelentkezés rendezvényre

Author: Zsoldos Árpád és Adrienn Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Naplemente

Rózsa Iván: Naplemente (Három haiku) Vöröslő Naptól Megszentül víz és ég is: Szelíd üzenet. Életet hozó, Vörösben pompázó Nap: Pihenj le, urunk! Vörösben izzik Lét

Teljes bejegyzés »

“NÉHA ELGONDOLKODOM”

„NÉHA ELGONDOLKODOM” (Szőllős Judit gondolata ihlette versem.) „Néha elgondolkodom”, Nagyon szokott fájni, Emberek lelkéről lábnyomom, Visszafog-e találni? „Néha elgondolkodom”, Tisztára dörzsölve ablakom, Van-e még kinek

Teljes bejegyzés »

Tedd a kezed kilincsemre!

Tedd a kezed kilincsemre!   Tedd a kezed kilincsemre! Ne csak egyre, az összesre! Járd a házam körbe-körbe, Lábad nyomát hadd őrizze!   Tedd a

Teljes bejegyzés »