22-es csapdája

22-es csapdája…. „Szembe nézek hát vele, ahogy eddig is …Kérdezem újra a tükörtől, hogy miért sír …Hisz nem bántja senki sem, nincs mitől féljen … én már annyiszor szilánkokra törtem …”

- Evelin
Author: - Evelin

Evelin az Irodalmi Rádió szerzője. 15 éves korom óta foglalkozom vers írással. Ennek lassan 19 éve. Számomra ez a kifejezésmód egy semmihez sem hasonlítható tel-jesség érzését nyújta. Mentsvár a nehezebb időkben, és vigasz is egyben, illetve egyetlen olyan platform, ahol úgy érzem, az ember igazán önmaga lehet, és őszintén vállalhatja elsősorban önmaga előtt is az eltitkolt érzéseit, és gondolatait, ami magát a szabadságot jelenti. Éppen ezért, vagy ennek ellenére, 19 évig csak magamnak írtam… Úgy érzem, most eljött az ideje a változásnak az életemben… és csak remélni merem, hogy sikerül majd másoknak is örömet szereznem az írásaimmal...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Konyhai idill

Betévedtem a konyhába, hol van az a kék madár: pálmaággal a csőrében szabadságot delegál.   Látomásom felszívódik, rám lehel a kürt hangja, hadba hív a

Teljes bejegyzés »

Nyárköszöntő

Már kikelt mind a fészekalja, kis felfedezők szárnyalhatnak, a kikelet integet: ellátni a messzeségbe összegyűjtve a szépséget.   S ahogy fölragyog a föld ege, aranyával

Teljes bejegyzés »

Montmartre éj

  Henri de Toulouse-Lautrec   Odakint sírt ,sírt az éjszaka Merengve dacolva hideggel, Holdfényes lehelettel, Tiszta levegőben, Ezernyi jellel.   Sötétben, a magány is fáj

Teljes bejegyzés »

Esti köd

Köd úszott a tájra fehér tejszerű pompa sejteni lehet csak amit látsz Isten a kezét leeresztette betakarta a napot.   Szellő sem suhan tova szinte

Teljes bejegyzés »

Félelmeim

Félelmeim   Félek az egyedülléttől a sehova tartozástól a jelen létbe támasztom a magányt.   Körülöttem néha gyerekzsivaj dobogás, beszéd, sikoly kacaj, merre vagy? szavak

Teljes bejegyzés »

Csend, nyugalom

Csend, Nyugalom   Vár volt itt, most kőhalom Emlékéből ez maradt. Hajnali harmat könnye, száll S a nap sugarai halkan Az égre nyújtózkodnak már.  

Teljes bejegyzés »