Feltámadás ünnepére

 

Mielőbbi feltámadás,
Úgy, mint húsvét alkalmakkor,
Mégis, ezúttal másképp

Térdepelve imádkozik
Rengeteg ember tehozzád,
Egész lényed a földre hozd át

Jöjj el, s maradj itt köztünk
Nagy szükség van itt te rád,
Pofozd a templom előtt a kofát

Hűlt helye érték, s mértéknek
A neved is megkopott már,
Ajak csak alig emleget

Szitokszó lett a neved
Hiába veszik a szájra,
Talán téged csak atyád szeret

Szeretet a legjobb fegyver
Ütsz? Nyújtom másik orcám is
Megdobsz kővel? Kapsz kenyeret, vidd

Harminc ezüstért áruló csók
E szándék a végbe vet,
Meghalsz egy rablógyilkos helyett

Az emberiség megfeszít
Büszkén, bölcsen szóltál ott is:
Nem tudják, mit cselekszenek!

Azóta se tudják, jöjj el!
Tán ugyanaz lesz a vége,
De lásson a vak, járjon a sánta,
Csorogjon a kútból Isten vére

Tóth Mihály
Author: Tóth Mihály

Tóth Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Üdvözlök mindenkit, Tóth Mihály vagyok. Több, mint egy éve folytatok írói tevékenységet. Eddig két regényemet és egy novelláskötetemet jelentette meg elektronikus könyvként a Libri, valamint a Líra. Papíralapú könyvként én magam, magánkiadásban jelentettem meg a könyveimet, melyek közül egyet már be is mutattam a tavalyi könyvfesztiválon. Nagyon szeretek adni az embereknek, értékes, örömteli pillanatokat nyújtani a számukra és szórakoztatni. Számomra az írás nem munka, hanem a legnagyobb feltöltődéssel járó tevékenység. A célom az, hogy minél több emberrel megismertessem a műveimet, és előbb-utóbb idegen nyelvekre is lefordítsam azokat annak érdekében, hogy a világ számos pontján élők balzsamként alkalmazhassák azokat a tudatukra és a lelkükre.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »