Mert

Mert…” Álmatlan órák ti vagytok enyémek … Kísértenek a kétségbevont szép emlékek… Hazudtad -e, és ha igen akarom -e tudni… Könnyembe fúlva Téged újra hívni …”

- Evelin
Author: - Evelin

Evelin az Irodalmi Rádió szerzője. 15 éves korom óta foglalkozom vers írással. Ennek lassan 19 éve. Számomra ez a kifejezésmód egy semmihez sem hasonlítható tel-jesség érzését nyújta. Mentsvár a nehezebb időkben, és vigasz is egyben, illetve egyetlen olyan platform, ahol úgy érzem, az ember igazán önmaga lehet, és őszintén vállalhatja elsősorban önmaga előtt is az eltitkolt érzéseit, és gondolatait, ami magát a szabadságot jelenti. Éppen ezért, vagy ennek ellenére, 19 évig csak magamnak írtam… Úgy érzem, most eljött az ideje a változásnak az életemben… és csak remélni merem, hogy sikerül majd másoknak is örömet szereznem az írásaimmal...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Játszótársam

Edit Szabó : Játszótársam “Akarsz-e élni,élni mindörökkön “, és akarsz -e engem ,engem szeretni, akarod,hogy miénk legyen az öröm, kicsi korunktól kezdve velem lenni. Együtt

Teljes bejegyzés »

Március 1848

Edit Szabó : Március – 1848 “Talpra magyar,hí a haza” ismerős sor,halljuk sokszor, pedig emlék kell,hogy legyen, de magyarnak első haza ! Itt akarja az

Teljes bejegyzés »

Végállomás

Indul a vonat, pöffen a mozdony, A forgalmista a peronon posztol. Zakatol a kocsi élet-telve, vígan, Nevetés harsan, új ritmus robban, „Tovább! Tovább!” – dobol

Teljes bejegyzés »

Látod-e?

Látod-e az új világot a csírájában a jelen kornak? Majd felelj, ha torkodba mar az őszi alkonyat és a templom tornyát vészjósló óriásnak látod kinek

Teljes bejegyzés »

Eleven őszi hullás

Leheletemben ott a vétek. Beszélj hozzám; Félem azt, amit érzek Értem azt, ami fáj.   Jönnek a bolygók Eleven húsuk fodrában zúgja, remegi kínját miriád

Teljes bejegyzés »

Alvó halott

Álmodtam kő falakról, sok különös alakról, egy alvó halottról, kezével nyúlt felém. Bőre sápadtan derengett, köpenye árnyékként lengett, még a föld is belerengett, álmában szúrt

Teljes bejegyzés »