Emlékőr

hangulatzene a vershez

Emlékőr

 

Nem emlékszem

mosolya vonalára,

nem emlékszem

a simogatására,

nem emlékszem

mondatokra, hangjára

 

Arra emlékszem,

amikor mosolygott,

a világ szebb hellyé lett,

emlékszem illata

bennem oldódott,

ahogy levegőt vett

 

Arra emlékszem,

érintésével

betelni nem tudtam,

hangja hallatán

egyszer remegtem,

másszor aludtam

 

Emlékőre lettem

e kincseknek amit

bennem hagyott,

hatalmas lett

a szívem mert

benne vagy, Ott

 

 

Ezt a verset is tartalmazza a 2020 februárjában megjelent “Szívtükrözés” c kötet amihez innen hozzá lehet jutni: https://www.libri.hu/konyv/schilli_timea.szivtukrozes.html

 

Schilli Tímea
Author: Schilli Tímea

Schilli Tímea az Irodalmi Rádió szerzője. Nyitott kapu vagyok, amelyen át egyik világból a másikba áramlanak a szavakká mutálódott érzések. Megpróbálom megfogni a lényeget, de milliónyi kísérletem csak korcsosult árnyékai az eredetnek, s ezer könnyem is kihull mire gondolataim betűkké szelídülnek. 13 éves koromban írtam először verset és azóta se bírom abbahagyni... Elsősorban öngyógyításnak indult, segítség magamnak messzebbről rálátni és megérteni a természet,- az emberek működését, de amikor már másvalaki olvassa és számára értéket jelent, segítséget vagy kapaszkodást, együttérzést, gondolatébresztőt, vagy akár valami teljesen mást, az még nagyszerűbb érzés. Így esett, hogy 2020 februárjában megjelent első verses kötetem "Szívtükrözés" címmel, mely sok évet átölelő, és annál is több érzést megfogalmazó válogatás. Megragadnak az érzelmek, amikkel biztos vagyok, hogy már TE is találkoztál, így "régi ismerős"ként fogsz üdvözölni pár sort, amiből én köszönök majd vissza rád. 🙂 Megtalálhatsz még: YouTube-on Facebook-on  Instagram-mon  Pinterest-en  Moly-on

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgyse zárja le

Teljes bejegyzés »

volna jó

még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a Vénusz ragyogását még a vörösbe hajló Marsot is

Teljes bejegyzés »

Amikor én még kicsi voltam

Tegnap Kecskeméten jártam, és találkoztam rég nem látott unokahúgommal, – aki mindössze egy hónappal fiatalabb, mint én, és akivel gyerekkorunkban egymás közelében éltünk. Iskolába is

Teljes bejegyzés »

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »