A tudás megbuktatja a bölcsesség győzelmét

Edit Szabó : ” A tudás megbuktatja a bölcsesség győzelmét ! ” Igaz vagy nem ???

Az ember nem a tudással jön a világra. Alapvetően később szerzi meg segítség adással és szülői törekvéssel. Az érdeklődési köre fejleszti a tudás irányát, mert a háttér nagyon közre játszik abban, merre fordul, – mert a csak elemi gyakorlat nem elég ehhez.
Minden ember tud valamit,ez még nem jelenti a tudás kifejlesztését.
Van, aki azt mondja – a bölcsesség nem a tudás alapja. Magam is hiszek benne, mert ha valakit bölcsnek tartunk, nem biztos, hogy tudása alapvető ! A bölcsesség belülről fakad, tudatalatti állapotban is működik. A megélt sorson és annak alapján tapasztalt véleményrendszer működteti.
A bölcsesség nem győzelem az emberben, hanem természetes emberi érték. Tudás alapú bölcsesség nem megfogható, mert a tudás elnyomhatja a bölcsesség erejét. Miért ??
Mert a tudást meg kell szerezni tanulmányok és tapasztalatok alapján, folyamatosan követni a fejlődések során.
Tanulni, mindig tanulni ! Mert aki nem tanul, nem tud ! Nem tud életében cselekedni azért,hogy mindig haladjon a saját körülményeinek javításában, esetlegesen mások segítésében.
Míg a bölcsesség a megélt sorsok, tapasztalatok alapján fogalmazódik meg és gyülemlik az ember lelkében.
Bölcsesség győzelme ? – nem buktatja meg a tudás, hiszen a két fogalom nem alapvetően támaszkodik egymásra.A bölcsesség nem győzelemre készül, hanem hosszútávú józanság, az alapos megfigyelés hozza meg a megítélést, a célszerű cselekvést.
Nem kötődik életkorhoz, a bölcsesség a léleknek az a tükre, mely szerint emberi testnek az egészsége, tehát gonosz ember lelkébe nem fér bele, míg a tudás , mely gyakorlat során szerzett, bármelyik emberben megmarad az ismeretek elsajátítása során.
Tehát amíg a tudás megszerezhető, a bölcsességet nem győzheti le, hiszen nem minden tudós ember lelkében van a bölcsesség erénye.
Ritka emberi jelenség, amikor a tudás együtt jár a bölcsesség erényével és kellő módon tudja átadni tudását a bölcsesség szerénységével.

Bőcs,2020.06.01.

Szabó Edit
Author: Szabó Edit

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....

Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Kedves Edit! Ezt olyan bölcsen fogalmaztad meg, hogy mindkettővel megáldott a Jóisten! A bölcsesség, valóban belülről jön. Mondhatnám, mint hívő ember, hogy kegyelem. Gratulálok írásodhoz!

  2. Kedves Erzsébet ! Nagyon szépen köszönöm a véleményedet ! Örülök, hogy tetszik az írásom, jó egészséget kívánok szeretettel !

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Véletlen és tudatosság (2)

  „A nyár óriási talpa hihetetlen Gazol, virágok nyakszirtjére lép; Én csak magamhoz voltam kegyetlen. Én soha nem adtam fel a reményt.”   (Csukás István:

Teljes bejegyzés »

Humor a fűben

Egyszer, egy kis faluban élt egy idős bácsi, aki híres volt a furcsa, de vicces megjegyzéseiről. Mindenki tudta, hogy ha nevetésre vágyik, csak el kell

Teljes bejegyzés »

A vacsora

Egy kisvárosban élt egy ismerősöm, aki híres volt arról, hogy mindent túldramatizált. Egy nap a barátok összegyűltek a kávézóban, és elkezdtek mesélni egymásnak a legrosszabb

Teljes bejegyzés »

A nagyi és az okostelefon esete

A nagymamám a technológia világában abszolút kezdő, és egyszer eldöntötte, hogy okostelefont akar. Hatalmas örömmel vásároltunk neki egyet, és tanítgattuk, hogyan kell használni. Az elején

Teljes bejegyzés »

Párhuzamosok

Párhuzamosok A párhuzamosok a végtelenben találkoznak Az ellnefelek az Úr trónusa előtt békére találnak A bűnbánat, a bűnbocsátás nagy- nagy kegyelem remélem éltem végére én

Teljes bejegyzés »

Szeretném

Szeretném, ha itt lennél, szeretném, hogy velem legyél. Szeretném, ha fognám kezed, és semmit mondón fecsegnék neked. Csak dőlne belőlem a szó, ha most itt

Teljes bejegyzés »