A tudás megbuktatja a bölcsesség győzelmét

Edit Szabó : ” A tudás megbuktatja a bölcsesség győzelmét ! ” Igaz vagy nem ???

Az ember nem a tudással jön a világra. Alapvetően később szerzi meg segítség adással és szülői törekvéssel. Az érdeklődési köre fejleszti a tudás irányát, mert a háttér nagyon közre játszik abban, merre fordul, – mert a csak elemi gyakorlat nem elég ehhez.
Minden ember tud valamit,ez még nem jelenti a tudás kifejlesztését.
Van, aki azt mondja – a bölcsesség nem a tudás alapja. Magam is hiszek benne, mert ha valakit bölcsnek tartunk, nem biztos, hogy tudása alapvető ! A bölcsesség belülről fakad, tudatalatti állapotban is működik. A megélt sorson és annak alapján tapasztalt véleményrendszer működteti.
A bölcsesség nem győzelem az emberben, hanem természetes emberi érték. Tudás alapú bölcsesség nem megfogható, mert a tudás elnyomhatja a bölcsesség erejét. Miért ??
Mert a tudást meg kell szerezni tanulmányok és tapasztalatok alapján, folyamatosan követni a fejlődések során.
Tanulni, mindig tanulni ! Mert aki nem tanul, nem tud ! Nem tud életében cselekedni azért,hogy mindig haladjon a saját körülményeinek javításában, esetlegesen mások segítésében.
Míg a bölcsesség a megélt sorsok, tapasztalatok alapján fogalmazódik meg és gyülemlik az ember lelkében.
Bölcsesség győzelme ? – nem buktatja meg a tudás, hiszen a két fogalom nem alapvetően támaszkodik egymásra.A bölcsesség nem győzelemre készül, hanem hosszútávú józanság, az alapos megfigyelés hozza meg a megítélést, a célszerű cselekvést.
Nem kötődik életkorhoz, a bölcsesség a léleknek az a tükre, mely szerint emberi testnek az egészsége, tehát gonosz ember lelkébe nem fér bele, míg a tudás , mely gyakorlat során szerzett, bármelyik emberben megmarad az ismeretek elsajátítása során.
Tehát amíg a tudás megszerezhető, a bölcsességet nem győzheti le, hiszen nem minden tudós ember lelkében van a bölcsesség erénye.
Ritka emberi jelenség, amikor a tudás együtt jár a bölcsesség erényével és kellő módon tudja átadni tudását a bölcsesség szerénységével.

Bőcs,2020.06.01.

Szabó Edit
Author: Szabó Edit

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....

Megosztás
Megosztás

2 válasz

  1. Kedves Edit! Ezt olyan bölcsen fogalmaztad meg, hogy mindkettővel megáldott a Jóisten! A bölcsesség, valóban belülről jön. Mondhatnám, mint hívő ember, hogy kegyelem. Gratulálok írásodhoz!

  2. Kedves Erzsébet ! Nagyon szépen köszönöm a véleményedet ! Örülök, hogy tetszik az írásom, jó egészséget kívánok szeretettel !

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

23 + = 25

Április

Asszonya vagy nappalnak s éjszakának, Míg a szívek egy dobbanásba válnak.   Símogató kezed közt tart egy álom, S elkísér csókba váló valóságon.   Mandulabarna

Teljes bejegyzés »

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »