Olyan fiatal még az én szívemben az este,
Titkokat rejtő, és kalandra vágyó,
Árnyékokat rajzol a földre a fák nyurga teste,
Sötét lombjuk lobog, mint a zászló.
És azt susogják: „fiatal az este”,
Miközben a tücskök egy régi dalt játszanak,
Azt éneklik: „még fiatal az este,
És gyönyörű az égbolt, és szürkék a házfalak.”
Az utcai lámpák egyre halványabban égnek,
S fényük az öreg aszfaltra ráköszön,
Az aszfalt közül egy kis gaz suttog csak a fénynek,
„Még fiatal az este, és én ma éjjel virágnak öltözöm.”
Fáradtan ugatnak a távolban a kutyák,
A hold hatalmas szeme szeretettel figyel,
Azt suttogja halkan, hogy az emberek buták,
Mert fiatal az este, és azt hiszik, aludni kell.
Némán áll csak a régi fakerítés,
A tövében egy fekete macska oson,
Halkan szuszogja, hogy „nehéz az egerészés,
És hagyjatok békén, most éppen dolgozom.”
Egy nagy, kövér pók hálót sző éppen,
És üzen a legyeknek: „holnap az összest megfogom,
Mert nem vagyok én ember, nem élek pénzen,
De még fiatal az este, s nekem a hálóm a vagyonom”.
Az este hűvös, tiszta még és zsenge,
S százezer apró gyémánt ragyog a sötétre,
Ők a csillagok, övék az ég mélykék kertje,
Ők az éj angyalai, akik eltűnnek a fényre.
Olyan fiatal még az este az én szívemben,
Csakúgy izzik benne a friss, tarka élet,
És az éjjel vad zenéje ott harsog mindenben,
Örök muzsikáját most kezdte el játszani a lélek.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
Egy válasz
Brigitta, nagyon tehetséges vagy. Versedet a szívembe zártam.