Kopaszok a fényben

Kopaszok a fényben

 

Egyszer Varsóban szerződés született,

testvérek által aláírt együttes művelet.

 

Mintalaktanyában volt ifjoncok lakása,

riadt szemű kopaszok egyik állomása.

 

A kiképző alátétek viselkedés kultúrája,

várkastélyban volt újoncok tanulmánya.

 

Istenkáromlás az őrvezetők szája szélén,

fröcsögött minden nap elején s végén.

 

A csillaghullást átélt parancsnokokra,

a sok vitéz felnézett e nemes urakra.

 

A kapcsolatok elküldött és érkező leveleit,

ősi faj bontotta fel, majd tördelte kezeit.

 

Az életjel értesítés volt vadidegen tájról,

kitörölhetetlen üzenet elvakult világból.

 

Megérkezett az áhított eskütétel végre,

apám reám nézett, majd fel a kék égre.

 

Ősöm nem ismert meg sírt és könnyezett,

szörnyen megviselte őt e bohém környezet.

 

Tar fejem világított, mint a villanykörte,

begyűjtött értelem aktívan sugárzott belőle.

 

Édesanyámnak feltűnt, hogy lefogytam,

panaszom halkult, gyakran érte is futottam.

 

A testvérek jöttek a zsebükben vodka,

kezükben édesen csillogott a csokoládétorta.

 

A parádén felcsendült himnusz hangja,

nyugtatott egyszer eljön majd a leszerelés napja,

 

A vigyázzmenet és surranók csattogó zaja,

rádöbbentett precíz világnak lettem a tagja.

 

Az ütegnek volt sok csőre töltött golyója,

különös csatát nyert ott a majmok bolygója.

 

Mása, a géppisztoly az ellenséget nézte,

erotikus csőszájfékkel a honvédeket védte.

 

Szása, a kalasnyikov féltékeny volt párjára,

bánatosan rogyott le a piros, győzelmi párnára.

 

A történésekről írtam egy mesebeli mondát,

melyben az usánkát csillagszeműek hordták.

 

Megörökítettem egy új világi Magyar regét,

ott rohamsisak ékesítette örömkatonák fejét.

 

A bakaság óráját emlékezve visszaforgatom,

A múlt tükrét egy hófehér keretbe foglalom.

 

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 43 = 52

Beteljesedés

Beteljesedés   Bár csapdosok, mégis helyben állok, Összefüggéstelen forgó kergebirka, Szárnyra kapok, fel sohasem szállok, Szabadedzés vas szívemnek titka,   Hogy magasan szárnyaljak a légben

Teljes bejegyzés »

Én vagyok ki szólok

Edit Szabó : Én vagyok ki szólok Én vagyok,ki szólok hozzátok, kinek verseit olvassátok, és vállalom minden soromat, szavaim a szívemből szólnak ! Átadom nektek

Teljes bejegyzés »

Égig érő…

Egy óriás karácsonyfa állt a szoba sarkában. Lehet, hogy csak azért tűnt oly nagynak, mert én igen pici voltam. Egészen a plafonig ért. Az „égig”!

Teljes bejegyzés »

Színről színre

Színről színre   Körülbelül hét éve történt. Valami monoton háztartási munkát végeztem, ám a szokásostól eltérően teljesen üres volt az agyam. Nem szerveztem semmit, semmin

Teljes bejegyzés »

Állj fel

  Hol van az alázat s hol a szeretet mit az élettel kaptál? Fenn hordod orrod, jársz kelsz a világban, sajátod nem ismered már. Oly

Teljes bejegyzés »
Versek
Tóth Ágnes

Légy te is virág

    Magok vagyunk, fény felé nyújtjuk két kezünket Mint virágok tavasszal az éledő mezőn, réten – Sok színben pompázik az ember és az élet

Teljes bejegyzés »