Az én apám !

Edit Szabó : Az én apám !

.
Apám sokáig titok volt,
elment, csizmája kopogott,
bőrből volt annak mindene,
fénylőn csillogott viselve.
.
Kamasz lányként súgta meg titkát,
el ne mond senkinek ,jól vigyázz,
fegyveres őr volt egy nagy gyárban,
műszakot cserélve vigyáztak.
.
Emberek gyártották a fegyvert,
kapun kívülről se nézhettem,
rendszerváltás vetett véget,
hirtelen öreg lett száz évvel !
.
Munkakönyvet kap nyugdíj előtt,
évtizedek nyoma egyre nő,
vállain terhek megjelennek,
váratlan szabadság teher lesz.
.
Mosolygó apából gyötrelem,
segítek, ahogy csak tehetem,
ideg roncsolja az életét,
sohasem volt az, hogy ő henyélt!
.
Már gyermekként nagyon szerettem,
utamon oly sokszor vezetett,
két keze mindig simogatott
és vele tanultam holnapot.
.
Kezembe adta a késeket,
vigyázva nézte lépésemet,
csontjáig faragtam sertéshúst,
boldogan nézte, hogy értés jut.
.
Kezembe adta a gyeplőket,
vezessed fiam most te őket,
boldogság érzése hatalmas,
lánygyerek kezében hatalma !
.
Megmaradt minden, mit tanított,
most leszegem fejem, fáj mi volt
nyugalom helyett a betegség
vitte lefelé az életét!
.
Hű társa örökre elaludt,
örökös veszteség, ami jut,
a kezem közt újra gyermek lett,
vigyáztam, őriztem, féltettem !
.
Mosolygó arca előttem,
boldogan néz a felhőkben,
párjával együtt sétálnak,
lágyan int kezük, vigyáznak !
.
Bőcs,2020.06.20.

Szabó Edit
Author: Szabó Edit

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

FÉLTŐ SZERETET

Az ember a Földön, Egy parányi porszem. Egoja csúcsra tör, Hiszi, tökéletes.   Árnyékvilág Ura, Bábúként mozgatja, Sötét függöny mögül, Jókat mulat rajta.   Fény

Teljes bejegyzés »

Emlékezz!

Emlékezz! Írta: Egyed-Husti Boglárka Emlékezz-mondta a fejembe lévő hang, de én nem akartam Lakitelekre emlékezni. Aztán egyszer mégis ott voltam az emlékeim között. Főiskolás vagyok

Teljes bejegyzés »

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgysem csukja le

Teljes bejegyzés »