Az elrabolt ünnepek
A tükör felé tekintek, s elrémülök
Ha ráncosodó kezem bőrét a fényre emelem
Rendezetlen gondolatsorom megosztani kísérelem
Elmúlt éveim történéseit csendben rendezgetem
Mindegyikkel csak adósságaim terhét emelem
Bánatom csupán még Családom feledteti velem
Kik szinte kezemet fogva kísérnek utamon
S segítenek feltöltődnöm az ünnepnapokon
Ám lassan szétszóródunk a világban
Az itthon maradottak sem hallatják szavukat fülsértő zajában
Ki puszta megélhetésért, ki érvényesülésért
Ki uszító égboltért, ki friss levegővételért
Elvesztve ösztöneiket a szülőföld szeretetéért
Nem hiányzik már a baráti kézfogás, a szülői ölelés
A Hazai ízeket lassan elborítja a szürkülő feledés
S ha magyar szóra váltna az étvágya
Bömböl a médiából a Gyurcsány tiráda
A távozók lassan felpénzért is folyamodhatnak
Hiszen jövőképük, s reményeik sorban elhalnak
S ha nyugdíjast is visznek magukkal
Nem kell számolni az Apech haragukkal
A hatalom széttöri az ünnepi harangokat
Ránk ömleszt profán – pogány szokásokat
Falanszterbe zárna egy lepusztult világban
Az elrabolt ünnepeknek ez lesz majd az ára.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
