Egy antifa fizimiskája
Dolgozni szépen…szike a kézben úgy érdemes
Remény a fényben…felkészülve tettrekészen…már nem félelmetes
Egy változást tekintve…szakmai dicséretet kivívni…igazán kellemetes
De mezíttláb járni a hóban…hamisan fecsegni a szóban…teljesen felesleges.
Íme eljött Budára…mindenütt ámúlják szájtátva…miért tette ezt?
Magasabb zsebpénzért…elillanó reményért…tudta, hogy vállán lesz kereszt?
Csatlósként hűen követve…aki elvtársi akolból elkötve…mint másodhegedűs maradt
Rövidlátóvá téve…majd egyre tolják csak félre…az utálat felé haladt,
Ráengedték a szappanos vizet…kettőt kap, s egyet fizet…mozgatta a lapátot fürgén
Pancserként kaphatott virágot…mint aki csak kívülről látta a világot…bolyong a lényeget kerülvén
Szolgaként rázza bilincsét…s tehetetlenül fogja a kilincsét…s búcsú nélkül elvész a ködben,
Maradt csak kétségben…értelmetlen előítéleteiben…reménykedve, de még sovány örömben.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
