Úgy hiszem, a szerelemhez nem kellenek szavak.
Melyek, mint üres fazékban a merőkanál,
zengedezve bár, de céltalan konganak.
Csak szeress, nem kell naponta ismételned azt!
legyél a lágy szellő, mely hűsíti arcomat,
Türelmeddel, mint kabát a testet, takard bánatomat!
Simogató kezed nyugtassa háborgó lelkemet,
ha bánattal telve már nem lelném helyemet!
Megértő tekinteted, mint a tenger, mély és végtelen
amikor rám nézel, higgyem, hogy nem tékozoltam el,
nem éltem haszontalan eddigi életem!
Ne mondj semmit, csak szeress! Nevettess meg,
vagy legalább is velem együtt nevess!
Nem kell vágyamat keresned, lesni gondolataimat,
Magától elébed hullik, mit a szív őszintén fogad!
Hadd múljon életünk, nem fogom bánni azt,
Ha nem szólsz, csak tetteiddel bizonyítasz,
Nekem az a hűséget jelenti, mindazt, ami igaz.
Bárhová vet az élet, erősen fogd a kezem,
S ha azt mondom: szeretlek, hidd el, de csak nekem!
Author: Apor Kata
Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....
2 válasz
Tetszett a versed. Szép és kifejező.
Köszönöm szépen kedves Béla!