Gyenge a nyelvem
kifejezni azt,
háborgó mélység,
ami megszakaszt;
bár minden szavam
lelkemnek tükre,
s nem halvány mása,
mégsem él üdve.
Megdermed lelkem,
kedélyem vádol,
csak illúzió,
hogy félve ápol.
Meggyőző kellék,
börtöne ajkam.
Hátramaradt rom,
ennyi maradtam.
Author: Angyal Bella
Angyal Bella az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Angyal Bella, ami egy művésznév. 1989. március 7-én születtem Komáromban, Szlovákiában. A csúf „jelenből’’ mindig verseim által nyertem menekvést, akkor éreztem igazán magam boldognak, ha írhattam. Az első versemhez tizenhárom évesen kaptam ihletett. Petőfi Sándorhoz hasonlóan, én is a szabadságról írtam, mert már akkor is úgy éreztem, saját börtönöm foglya vagyok. Majd évekkel később egy szlovákiai újságban, még saját nevem alatt jelentek meg verseim. Kisebb ismeretséget kiadott versesköteteim (2) és különféle sikeres pályázatok által szereztem. Jelenleg a közösségi média segítségével szerzek verseimnek több olvasót és szeretném, ha műveim még szélesebb nézőközönséghez juthatnának el. Sokat jelent, ha műveim által reményt adhatok.
2 válasz
Szívembe zártam ezt a szép versedet.
Nagyon szépen köszönöm!